Üdv mindenkinek, nem nem haltam meg, nem raboltak el, szimplán eltűntem, jó nyári szokásomnak megfelelően. De mostmár remélhetőleg gyakrabban tudlak boldogítani Titeket a bejegyzéseimmel. Úgyhogy akkor vágjunk is bele. Kezdjük a pasik témával, az úgyis aktuális.
A legtöbb lánynak a rosszfiúk jönnek be, ezért nem nehéz rájönni arra, h a fiúkák e tény tudatában előszeretettel játszák a macsót. Mert ők megtehetik h szarnak a számukra fontos személyekre, mert ő megteheti. Játszmák, játszmák mindenhol. A legtöbb csaj csak addig kell nekik amíg meg nem dughatják, jó kis trófea, nemde? Nem! Kurvára nem. Ezek után meg csodálkoznak h a csajok elutasítóak, paranoiásak, bizalmatlanok. Annyira logikus b@sszameg. Persze ez csak a felszín, ha mélyebbre ásunk az illető lelkivilágában, legtöbbször azt tapasztalhatjuk, h igazából egy lelkileg gyenge, érzelmileg sérülékeny embert próbál takarni a rosszfiús álca. Valószínűleg ők is jól pofára eshettek valamikor, és erre ez volt a reakció. Ezzel megkezdve az ördögi-kört, mert innentől a lányok egy része sem fog másképp játszani. A "Ha ő megteheti, akkor én is" elv után szabadon. Csak érteném meg h ez hol jó...
A következő téma, amihez hozzászólnék, az a felelősségteljes viselkedés lenne. Ezzel a dologgal sajnos személyesen is szembekerültem, igaz csak közvetve, de eléggé szíven ütött a dolog. Vagyis pontosabban az ellenkezője. Ha hülyeséget csinálunk vállaljuk már föl, könyörgöm! Akár mennyire is laza az ember, vagyis ez esetben macsó. Nem tudom ki hallott a Balatonakaliban történt cserbenhagyásos-gázolásról, de ahhoz csak annyi hozzáfűznivaló lenne, h congratulations. Szép volt, haver. Jól csináltad! Elsodrod a biciklist, letarolod a padot, majd fékezés nélkül tovább hajtasz. Ezaztán a betyárbecsület, így viselkedne egy tipikus rosszfiú, nem vitás. Ja, de, kurvára ott kellett volna h maradj, rohadtul vállalni kellett volna a felelősséget, és nem utólag sírni h "jajj, mi lett volna ha meghal? Mi lett volna velem?". Na mindegy, azt hiszem nem hergelem magam tovább ezen. Nevetséges. Most hirtelen ennyi, majd talán esetleg vmikor lesz egy kicsit rólam is szó. Lehet h zárok, még nem döntöttem el véglegesen.

Tschüs, auf Wiederlesen!

Hellohello

Immáron Budáról jelentekezem, és örömmel jelentem h a pultos sráccal alakulgatnak a dolgok, remélhetőleg nem nem lesz sírás a vége. 

Másról most nem nagyon tudok írni úgyhogy ennyi volt mára skacok, ez egy igaz életjel-bejegyzés volt.

Avagy, ne hazudj magadnak
   Nos srácok, mióta legutóbb jelentkeztem zajlottak az események. Dögivel, ráadásul pozitív irányba, csakhogy, mint mondtam volt, nem létezik h ennyire szerencsés legyek. A srác édesebbnél édesebb dolgokat, jelzéseket ad, de debreceni. Bakker, én meg budai, faszaaa. A korát is kilogikáztam, max 19 éves. De isteneem az a mosoly.... És azok a szemek. Hahh, hülyek kamaszlányka megszólalt belülről. Annyira szerettem volna, h sikerüljön, h odajöjjön hozzám és egyszerűen csak beszélgetnénk. De neeem, nem jön, csak áll és néz, a csodára várva. Nehogy már nekem kelljen lépni, komolyan. Azok után h fb-n levadásztam (aztán 2percre rá vissza is jelölt), szerintem nem kell tovább erőltetnem. Nem tudooom. Annyi volt a legnagyobb esemény h rám kacsintott, aztán pár óra múlva 3x elmondta h "csini" vagyok. Wie süß.  Igazából így végig gondolva nem nagy dolgok ezek, csak jó (volt) azt érezni h a pillantásától megmozdul vmi bennem, h boldog vagyok, ha rám mosolyog, ha külön köszön, körülöttem pakol, és h mindig figyel a szemesarkából, még másnaposan is. Erre a 2 hétre olyan pluszt adott ez, csak sajnos kicsit közelebb engedtem magamhoz, mint kellet volna. Annyira már valószínűleg nem érdeklem, h nagyobb lépést tegyen. Vagy nekem kéne? Sose fogom megtudni.  A Falak hatásosak, megvédenek, biztonságot adnak. De vajon nem ártanak többet, mint amennyit használnak? Mármint, h rendben, pajzs meg minden, de egy idő után becsavarodhatsz tőlük, nem fogod tudni eldönteni mi igaz, és mi az, ami nem. A saját kis világodban élsz, miközben élőhalott ként mászkálsz a valóságban és elfelejtesz élni. Árt is, használ is, tudni kell h mikor kell kibújni a Fal mögül.  A pofáraesés érzése már úgy hiányzott. És most csakúgy nyekkentem ezzel a pultossráccal kapcsolatban. Szerettem volna szeretni. Szerettem volna számítani neki, szerettem volna, ha mindennap figyeli a szokásos helyemet, ott vagyok-e. Persze ezek hiú ábrándok. Sokat kér istrentől egy olyan elbaszott lélek, mint én. Főleg h szinte semmiben sem hisz. Így jártam. Nem, tudnom kellett volna, de mind1, ami volt elmúlt, remélhetőleg jövőre is itt lesz és kicsit korábban sikerül összefutnunk. Már ha addig nem lesz vkije. Azt igggen nehezen viselném.  Na ennyit Shadow lelkizéséről, remélem nem untattam senkit halálra.

Ja ne; rég nem jelentkeztem, egy hónapja kb. Szégyellem is, ahogy mindig. Újabb potenciális pasi-jelölt a láthatáron, ezúttal Akaliban, a pultos csávó:D Halál úgy néz ki, mint Bozsek Márk. Aww az a mosoly*--*. Idősebb nálam, sacc/kb 19-20 éves lehet. Az előbb említett tényt a végéhez közelgő nyárral összevetve, attól tartok, h csak szórakozni akar egy hülye kis 17 évessel mint én. Persze Shadow mindenkiben először a rossz szándékot látja, így nem feltétlenül mérv adó a dolog. Bár az a "true-love" mellett szóljon, h amikor rá mosolygok, akkor vagy majdnem elesik, vagy a tálcát ejti el. Természetesen még mindig azzal a problémával küzdök, h nem merek érezni. Vagyis, h pontosabb legyek, szeretnék, csak attól félek h esetleg nem fogok tisztán látni az érzelmektől. Mi van, ha tényleg csak szórakozik? Mi van, ha egyszerűen csak viccesnek találja azt h szédít egy buta fruzskát? F@szért gondolkozom én ennyit! Annyira szeretném, ha összejönne, ha kurva nagy szerencsém lenne, és egy hős-szerelmes fiúba botlottam volna bele. Vele el tudnám képzelni, h összejöjjek, komolyan. Az előző kettővel nem. Egyáltalán nem. De vele... Amúgy az az egészben a vicc, h eddig foggal-körömmel tiltakoztam a szőke pasik ellen, merthogy az nekem közhelyes (elnézést kérek mindenkitől, akinek az a típus a tuti befutó). És most tessék, a fuhhebbebeleestem határán táncolok egy szőke sráccal. LOOOL. Logika vs. Shadow.
Bár...végülis, én is elszórakozgathatnék egy kicsit, kár hogy nincs tapasztalatom benne xdd. Csak ennyi a bökkenő. Játssz érzelmek nélkül. Csak sajnos szeretni így nem lehet. Gyáva vagyok tán, h nem mászok elő a váramból? H nem vállalom? Lehet. De nem akarok egy elszédített kislánynak tűnni, nem akarok hülyét csinálni magamból. Pedig azt fogok, érzem. Tudatalatt úgyis el fogom szúrni.

Annyira vizipipázni akarok, és közben kólás hubertust inni. Nagyon jól éreztem magam az előző héten. H. és a barátja lejött hozzánk egy hétre, végig a Les-hegyen gengeltünk, feeling volt a javából. Remélem jövőre is jönnek:3

Vissza az előző témához. Még mindig káosz van a fejemben. Még mindig képtelen vagyok bízni. Ezzel a sráccal meg mi legyen...jó kérdés. Lehet, hogy egyszerűen csak lyukra megy, ahogy az eddigiek is. Tudjátok olyan " nyár van, úgy sem találkozunk többet, megdugom azt kész" módon. Az a bajom, h nem kizárt, és nem akarom becsapni magam. Fájni fog ha rájövök erre. Fájni fog ha igazam lesz, talán annyira h nem leszek hajlandó felfogni ha mégis együtt lennénk. Hajtanám tovább magam, amíg nem koppannék egy jó nagyot. Úgyis túl szép lenne a ahhoz h igaz legyen. Találnék egy helyes-rendes srácot már elsőre? Jó, másodjára, de akkoris. Statisztikailag lehetetlen. Főleg nálam, egyszerűen ellenkezne az eddigi "szerencsémmel". Jajj édesjóanyukám! Mi a kurvaisten legyen?! Mi?? ><

Hát srácok, hazaértem egy röpke 14 órás autó úttal Magyarországra. Aki lemaradt volna, Németországban voltam.

Minden sokkal másabb ott, nagyon megszerettem azt a helyet, de persze jó újra itthon lenni. Hiányzott minden. És ti is:D igaz nem nagyon írtam mostanában semmi említésre méltót. Gondolkozom azon is, h egy időre szünetre vonulok az állandó ingázásomra való tekintettel. Jut eszembe: nagyon kevesen írtok mostanában nekem, így viszont nem tudom milyen témában induljak el, mit olvasnátok szívesen. 

Nem tudom ti hogy vagyotok vele, de én elértem azt a pontot, h szinte teljesen érzelem mentes lettem. Tényleg. Néha már a lovam se tud kiváltani belőlem semmit, vagyis nehezen. És ez elkeserít. Baggio, akiért képes lennék mindent megtenni, még ő is eltávolodik tőlem. Persze ez az én hibám. Félek érezni, félek h elárulnak, félek h átvernek. Régen képes voltam egyetlen hamis barátért is mindent megtenni, mert ilyen voltam. Persze a pofáraesés nem maradhatott el ez után, ez pedig meg keményített. Talán túlságosan is. Falakat húztam magamköré, a szívem köré, minden hova. Talán ezért is éreztem azt h nem fog működni a kapcsolatom. Egyáltalán képes lennék Úgy szeretni valakit? Nem merek. Ez itt a baj, a feljebb felsorolt okokból. Olyan irónikus. Eddig ezek ellen a falak ellen küzdöttem, most meg én is felépítettem. Nevetséges. Nem találom az utat, nem találom a helyem. Nem érzek semmit. Nem jók ezek a falak, elvágnak mindentől, de meg is védenek.. basszameg. 

Lost inside.