a kibaszott optimizmus, a gyilkos remény

Jahh, jó passzban vagyok ma is. Csak a változatosság kedvéért. Valaha optimista voltam, még oviban, meg talán az elsőosztályban. Hülyeség. Csak kicsinál, amikor valami elsülhet rosszul is, akkor úgy fog elsülni. Mert mindig bennem van az a naív optimista, aki azt mondja jó lesz, más lesz, hidd el, komolyan gondolta. De nem. Sosem lesz minden rendben, sosem lesz minden a régi, a bizalomból pedig alig maradt már bennem. Nem hiszem el, amíg nincs okom rá. És nincs.
Csakhogy a reményt is megemlítettem, szóval most az következik. A remény öl, ő a csendesgyilkos, aki belülről rág szét, onnan emészt fel. De ugyanakkor halhatatlan is, nem lehet kiölni az emberekből. Épp ezért utálom. Mint egy gyógyíthatatlan, rosszindulatú betegség. Minél magasabbra repít, annál magasabbról zuhansz pofára a kőkemény valóságra. Mert ott az embereknek nem lehet hinni, csak játszák a maguknak kitalált szerepüket. Ki jól, ki rosszabbul. Valaki tud hazudni, de nem teszi, van aki nem tud, de szorgalmasan próbálkozik, és van aki tud is és csinálja is. Az ember egy olyan visszataszíto lény. Élvezi, ha mást bánthat, mert az olyan vicces. Élvezi ha elesel és elrepedsz miatta, mert azt hiszi ő győzött. Hazudik, mert nem meri felvállalni önmagát és az érzéseit. Máshogy meséli el a dolgokat, hogy ne tűnjön gyengének. Pedig ezzel csak újabb támadási felületet ad.
Ezt nem azért írom le, mert én hibátlan vagyok. Ezek a száraz tények. Én közelsem vagyok tökéletes, ezt tudom is. De megpróbálok jót tenni az emberekkel, ha kell támasz ként, vagy napló ként funkcionálok. Ha az egyik ismerősömön látom h baja van, akkor nem pánik-moonwalk-kal menekülök a helyszínről, hanem épp ellenkezőleg. Segíteni próbálok. Őszinte vagyok, de nem bunkó.
Egyszerűen nem tudom tolerálni azt, ha az ember csakúgy behazudja h a barátom, csak azért, h elkerülje velem a konfliktust. Nem, ilyen nincs. Vállaljuk már föl sajtátmagunkat, könyörgöm!
Igazából nem tudom mitől jött rám ez az őszínteségi-roham, de úgy érzem nem fogalmaztam meg nagyon nagy hülyeségeket.
Bis bald!