Ami túl szép ahhoz, h igaz legyen, az valószínűleg nem az.

Avagy, ne hazudj magadnak
   Nos srácok, mióta legutóbb jelentkeztem zajlottak az események. Dögivel, ráadásul pozitív irányba, csakhogy, mint mondtam volt, nem létezik h ennyire szerencsés legyek. A srác édesebbnél édesebb dolgokat, jelzéseket ad, de debreceni. Bakker, én meg budai, faszaaa. A korát is kilogikáztam, max 19 éves. De isteneem az a mosoly.... És azok a szemek. Hahh, hülyek kamaszlányka megszólalt belülről. Annyira szerettem volna, h sikerüljön, h odajöjjön hozzám és egyszerűen csak beszélgetnénk. De neeem, nem jön, csak áll és néz, a csodára várva. Nehogy már nekem kelljen lépni, komolyan. Azok után h fb-n levadásztam (aztán 2percre rá vissza is jelölt), szerintem nem kell tovább erőltetnem. Nem tudooom. Annyi volt a legnagyobb esemény h rám kacsintott, aztán pár óra múlva 3x elmondta h "csini" vagyok. Wie süß.  Igazából így végig gondolva nem nagy dolgok ezek, csak jó (volt) azt érezni h a pillantásától megmozdul vmi bennem, h boldog vagyok, ha rám mosolyog, ha külön köszön, körülöttem pakol, és h mindig figyel a szemesarkából, még másnaposan is. Erre a 2 hétre olyan pluszt adott ez, csak sajnos kicsit közelebb engedtem magamhoz, mint kellet volna. Annyira már valószínűleg nem érdeklem, h nagyobb lépést tegyen. Vagy nekem kéne? Sose fogom megtudni.  A Falak hatásosak, megvédenek, biztonságot adnak. De vajon nem ártanak többet, mint amennyit használnak? Mármint, h rendben, pajzs meg minden, de egy idő után becsavarodhatsz tőlük, nem fogod tudni eldönteni mi igaz, és mi az, ami nem. A saját kis világodban élsz, miközben élőhalott ként mászkálsz a valóságban és elfelejtesz élni. Árt is, használ is, tudni kell h mikor kell kibújni a Fal mögül.  A pofáraesés érzése már úgy hiányzott. És most csakúgy nyekkentem ezzel a pultossráccal kapcsolatban. Szerettem volna szeretni. Szerettem volna számítani neki, szerettem volna, ha mindennap figyeli a szokásos helyemet, ott vagyok-e. Persze ezek hiú ábrándok. Sokat kér istrentől egy olyan elbaszott lélek, mint én. Főleg h szinte semmiben sem hisz. Így jártam. Nem, tudnom kellett volna, de mind1, ami volt elmúlt, remélhetőleg jövőre is itt lesz és kicsit korábban sikerül összefutnunk. Már ha addig nem lesz vkije. Azt igggen nehezen viselném.  Na ennyit Shadow lelkizéséről, remélem nem untattam senkit halálra.