sorry, i hate you. i can't explain why, but i'll try.

So. Azokat az embereket nagyon nehezen tudom újra elfogadni, tolerálni, akiket már egyszer megutáltam, eltemettem velük szemben minden rokonszenves érzésemet. Tetteik mögött gyakran látok rossz-szándékot, hallgatásuk mögött gonosz gondolatokat. Egyszóval, negatívan állok hozzájuk. Nem mindig szolgálnak rá erre, de egyszerűen nem tudok gyorsan felül emelkedni a történteken. Néha úgy érzem, én fogom elcseszni a friss békét, mert fájópontokon szurkálódok, látszólag ok nélkül vagyok barátságtalan. Ezután jön egy kedves gesztus, és én tök szarul érzem magam.
<>Broken trust. I wanna runaway, and never say goodbye, i wanna know the truth, i wanna know the answers, no more lies. (Linkin Park - Runaway)
Éshátöhm....amikor látom h amúgy sincs túl jó kedvük, erre pedig rátettem egy lapáttal, az igen kellemetlen. De kérdezni már nem merek. Mi a baj? A válasz úgyis mindig ugyanaz: semmi. És amúgyis, nem akarom, h az általános aggodalmamat rámászásnak titulálják. Ja amúgy említettem már, h kissé agresszív lettem az utóbbi időben? A morbiditásom lassan nem ismer határokat, az ismerőseim pedig attól tartanak, h megfojtom őket. (Ha rászolgálnak megteszem, egyenest a Mammut szökőkútjában végezhetik.)
Persze bocsánatkérés sokat jelent bárkitől, de ennyivel mindenki tudja,h nincs elintézve. Azért h ne konfrontálódjunk, nincs értelme kibékülni. Nem túl gerinces dolog. A barátságot igenis ápolni kell, foglalkozni vele, megtérül. Kivéve amikor nem. És jól pofára esünk.
Amúgy egész jó a kedvem, elvagyok magamnak. Remélem így majd kevésbé taszítom az embereket. Apropó people, most állati kíváncsi vagyok, h ki mit gondol rólam, cenzúrázatlanul, miket mondanak rólam. Természetesen ez nem egy jó tulajdonságom, de ezen nem tudok túl lépni.
Good night! #lö gyors téma váltások