egyel kevesebb

Egy dologhoz nagyon értek. És ez pedig az, h hogyan irritáljam az embereket. Ma megkaptam h nagyon nyomoluk. Megint. De jobb h megmondta, ez gerinces dolog. És valahol meg is értem, én is utálom magam, és az ilyen helyzetek pedig emlékeztetnek arra h nem kéne nyitottnak és ragaszkodónak lennem. Sajna a rokonlelkű emberek mind zárkózottak, nem szeretik ha nagyon barátkozni próbálnak velük. Én pedig ezt teszem, mert nekem ez esne jól, mert én mondjuk úgy, elvárom a figyelmet, az h igenis nyissanak. Legalább felém. De mint mondtam, ezek csak az én nézeteim. És megértem ha idegesítő vagyok. Lassan egy éve blogolok, talán mostmár Ti is meg tudjátok mondani, h milyen vagyok. Ilyenkor az ember úgy megütközik. Ööhh, hát jó. Most nem kezdhetem el tovább boncolgatni a miértjét, majd ha esetleg témába kerül. Nem tudom mit is kéne csinálnom. Hagyom, az biztos, csak...ahj, mondhatom, h éreztem, h ez van. De akkor miért nem reagáltam? Mert ezt ki kell mondania. Nem mindenki empatikus. Áldás és átok. Kicsit tanácstalan vagyok, de majd lesz vhogy. Az biztos. Energiavámpír. Hmm, ennyire bosszantó lenne a negativitásom? Valószínű. Senki nem akarja azt hallgatni, h az élet igenis szar. Próbálkozom, keményen, de nehéz pozitívnak lenni. Már a második embert hajtottam el magamtól így. Tehát majd az irónika és a szarkazmus segít. Jeahh.
Na a ti energiátokat sem szeretném leszívni, úgyhogy bye-bye.