eltűntem

Igen, eltűntem, mert itt volt a félévi hajtás, szüleim elvették estére a telóm, nem volt miről írnom, vagyis van...csak...hahh, nem egyszerű. Szóval, összegezve: sokat beszélgettem egy régiúj bnőmmel, aki meghatóan kedves tud lenni mostanában. Messengeren keresztül. De mindegy, sokat segít/segített, és végülis az ő tanácsára, lehet hogy beszélgetek majd a távolibb jövőben egy agyturkásszal. Csak ezt úgy kéne megoldani, h a szüleimet nem vonom bele. Nem akarom. Tudom, h ők azok, akikre mindig, és bármilyen körülmények között számíthatok, de nem. Nem akarom őket belevonni az ilyen jellegű problémáimba. Igaz szívességet sem szeretek kérni, sőt. Egyre csak azon gondolkozom, mivel viszonozhatnám a kedvességét. Nem mintha várna tőlem bármit is, csak egyszerűen úgy érzem, h meg kell hálálnom. Régen nem volt ilyen, megváltozott, de jó irányba. Mintha jobban támaszkodna rám.
Na, de erről a témáról inkább nem beszélek többet. A lényeg már megvan, úgyhogy válthatok témát, pasi-ügyek. Ne számítson senki szaftos lovestorykra, mert ellenkezőleg, ilyenek nincsenek az életemben. Pedig úgy, de úgy szeretnék egy pasit. Jó, persze, hova is rohanok...de akkor iss. Szeretnék valakinek fontos lenni, szeretnék valakihez hozzábújni, és a vállára hajtani a fejem, az ölébe feküdni. Elég a nyálas szövegből, mindenki érti mit szeretnék. Jó, hát, a beígért posztok közül ma egyiket sem fogjátok látni, de igyekszem. Nincs több értelmes témám, lefulladtam. Guten Nacht