Emberek, ide lőjetek!

Elhatároztam magam, beszélek Y.-nal. Ha minden jól megy akkor kedden. Félek egy kicsit...nem tőle (sosem félénk tőle), hanem attól, hogy hogyan fogja értelmezni a majd általam mondottakat, meg attól, hogy miket fog válaszolni. Egyáltalán hajlandó lesz találkozni velem? Mit fogok mondani? Ohh gyerekek, öljetek meg! Hogy tudtam így kifordulni magamból? Nem vagyok normális, én hülye. Francnak futkosok utána, talán azért teszem, mert eltökéltem h elnyerem a teljes és feltétlen bizalmát. Lehet h még nem késő...najo, késő, de nem adom fel. Lőjetek le. >< én vadbaromállat.