Fanfici

Elkezdtem begépelni....uhh hogy utálom magam ><. Hülyeség volt kézzel írni, mert így mire kibogarászom...jajj. Az első  oldalt sikeresen bepötyögtem, ez olyan kedvcsináló/bevezetőnek mondható... Na, nem kertelek tovább, remélem tetszik Nektek. Most tényleg nagyon kérek mindenkit, hogy véleményezze, mert nagyon fontos lenne nekem. Nem álmodom arról, h ezzel majd megváltm a világot, hogy majd befutok és ez világ siker lesz...csak...csak..nem vagyok kibékülve a történet valódi befejezésével, így átírtam. (Nem akarom h a rossznyelvek bármit is feltételezzenek rólam.) Bár úgy gondolom mások is sajnálják a végkifejletet. Szóval:

° Fázom. Hűvös van. ° Gondolta magában, miközben a toronyszobája teraszán ücsörgött. Hajnalodott, a csodásan elrendezett kertet fürkészte a magasból. Figyelte, ahogy a villa kistaván megcsillannak a nap első sugarai. Gyönyörű látványt nyújtott a rezidencia kertje a kora őszi napkeltében. Nem tudott betelni vele.

De most mégis megunta a lézengést és elindult az ajtó felé. Mikor belépett a szobába, kellemes meleg fogadta.

° Húú... ez jó ° Gondolta, majd a gardrób felé vette az irányt. Elő kotorta a használtruha-kupac aljáról a kedvenc pulcsiját. Belebújt.

° Hogy azok a nyamvadt fonatok! ° a bal halántékától induló két fonat mindig beakadt mindenbe. Végül csak kigabalyította a csapdába esett fonatokat és odafordult a gardrób ajtajával szemben lévő tükörhöz. A lány gyönyörű barna szemeivel nézett vissza a tükörből, melyeket sűrű szempillák szegélyeztek. Tökéletesen íveltszemöldökét föl-le vonogatta, csak a móka kedvéért. Megunta a hülyéskedést és újra komollyá vált az arca. Finoman ívelt orra és enyhén telt ajkai nem kifejezetten indián vonások... de mégis valamiért egyből meg lehet mondani, hogy az. Nem igazán nagymacskás, ám de kecses mozgásáról, nem is a fenékig érő, dús, csokoládé barna hajától... Talán a kisugárzása teszi. Vagy esetleg hosszú lábai...

Elfordult a tükörtől és kisétált az ajtón. Arra számított, h hangtalanul fog lépkedni a kissé rusztikus hajópadlón, de ehelyett hangos kopogással lépdelt oda az íróasztalához. Majd gondolt egyet, nemes egyszerűséggel levette és behajította a magas-sarkút a lakosztály bejárata elé. Miután megszabadult a zavaró tényezőtől, benyomta a számítógép bekapcsoló-gombját, mely halk zizegéssel kezdett életre kelni. Amíg arra várt, hogy felálljon a gép, immár hangtalanul, odasétált a franciaágyhoz és lerogyott rá. Egy ideig csak ült és nézett ki a fejéből, majd elővett az éjjeliszekrény fiókjából egy mappát. Az elején az Assassinok jele virított. Kinyitotta és megkereste az '1770-es évek; assassinok és templomosok ' címkét. Elkezdte olvasni, már sokadszorra.