Final Masquerade

"Standing at the end of

The final masquerade"

(Linkin Park - Final Masuerade)

Igazán röstellem hogy mostanában így elhanyagolom az oldalt, Titeket, bár nem hiszem h sokan maradtatok a sok kihagyásnak köszönhetően. Mostanában úgy összejöttek a dolgok, ezúttal viszont jó értelemben. Két hete elküldtem a pultos csávót melegebb éghajlatra. Hogy a bőr nem szakad le a pofájáról ezzel a viselkedéssel. Nevetséges. Az a kínos pillanat, amikor egy 17 éves lány érettebb egy 22 éves pasinál... a helyében én már rég elástam volna magam, de ez csak a magánvéleményem. 
 Ugyanezen a hétvégén voltam egy szüliapon is, ott megismertem egy nagyon kedves, aranyos srácot...egész nap beszélgettünk (a buli reggel 9től tartott kb hajnali 1ig), csak úgy szikrázott köztünk a levegő - ohh mily' közhelyes hasonlat - és be kell valljam, annyira nem is néz ki rosszul. Már három hete vagyunk együtt, igazából tegnap ütött be egy már érő krízis, ennek pedig az én passzivitásom és erőltetett érzelemmentességem volt az oka. Ő adott, én pedig hozzáképest szinte semmit nem kapott vissza. Teljesen jogos volt, hisz részben direkt nem mutattam semmit, akinek eddig kimutattam mit érzek és annyit adtam h a végén nekem nem maradt semmim, az mind otthagyott, vagy játszott velem. Valljuk be, ezek nem igazán könnyítik meg a dolgomat. De azt hiszem ő nem olyan mint a többiek... talán ideje lenne fölengednem, a legjobban attól félek h nem lesz semmi reakció. H nem viszonozzák. H megint ottmaradok egyedül, és csak bámulok a lábamnál összetört darabokra. Tudom h ezzel vaszószínűleg fájdalmat okoztam neki, de... azok a falak és korlátok, amiket a csalódások ellen építettem....nos, igen akadályozóak tudnak lenni. Az a zavaró pillanat, amikor konkrétan azon gondolkozol h most mit is kéne csinálnom, felbecsülhetetlenűl kínos. Félek, féltem kimutatni az érzelmeimet. Egy srácnak akkor van hatalma fölötted, ha tudja mit érzel, tartja a mondás, de azt hiszem kicsit túljásba vittem a titokzatoskodást. Nem akartam megbántani. Remélem még nem szúrtam el véglegesen semmit.. azt hiszem kedvelem. Kedvelem annyira h nem akarom elveszíteni. 

  Néha még magamat se értem.