i never be good enough

Avagy padlót fogtam, a vágások mélyebbek, én pedig egyre lejjebb csúszom. De már megszoktam. Egyszer csak jobb lesz. Lesznek majd szép napjaim...talán. Persze most nem látom a fényt, de tudom, hogy ott van valahol az alagút végén. Muszáj összeszednem magam. De nehezen tudok a jelenpillanatban bármire is odafigyelni. Bár, nagyon nincs olyan dolog ami elvonja a figyelmem... na gut, talán a fanficim:3. Ahh, kill me, pls!
Annyira, de annyira képtelen vagyok normális lenni. És rengeteg dolog kavarog a fejemben, szó szerint migrént kapok tőlük. De nem írom le. Legalábbis ide nem. Egyrészt azért, mert néhanapján azért felnéz ide valaki, akivel amúgy a fél bolg tele van, másrészt pedig olyannyira értelmetlen, hogy követhetetlen azok számára akik nem gondolatolvasók, vagy nem beszéltem velük arról a témáról.
Na ennyit rólam, és aki még nem írt véleményt a fanficiről, az írjon nagyon szépen kérem.