i never want give up

Never. Olyan jó (/volt) így, minden sokkal szebb, kicsit boldogabb, pozitívabb. Most egy kicsit elvesztettem ezt a löketet. Nem tudom miért, és félek, mert nem biztos h visszanyerem. Most küzdök, keményen küzdök önmagammal. Egyik részem vissza akar húzódni a melankóniába, a sötétbe, a másik laza, boldog és legalább realista akar lenni, ki a fénybe. Kissé költői ellentétek és megfogalmazás, de ha ez írja le azt amit gondolok...akkor ez van. Az emberek pillanatokon belül képesek megváltozni egy egy érzelemtől, vagy állapottól. Szerelem. Már távolról szaglik, néha már azelőtt megérzem másokon, h az magának elismerné. Fura, abszúrd, irracionális. Mondhattok őrültnek, betegnek, ezerháromszáz méter magasan járónak, de tényleg megérzem. Azoknál biztosan akikre odafigyelek, fontosak, ismerem őket. Empátia. Pszichológia. Német. Talán ez az irány amiben elindulok. És nem is kell messzire mennem, itt Mo.-n is van egy csomó német, és elég tehetősek. Igen, a pénzt fontosnak tartom munkavállalás szempontjából. Ki nem? Visszatérve a stay positive hozzáállásomhoz, nem akarom elveszíteni. Annyira jól érzem magam így. De most...most rámjött a hullámvasút alja. Ezt annyira szeretném megbeszélni valakivel. De ez megint problémázás, és azt a környezetembe senki nem akarja hallgatni, főleg nem tőlem. Ide nem akarom teljesen kiönteni a lelkem, mert...mert ez mégiscsak a világháló, ezt bárki elolvashatja. Minden ez, csak épp nem titkos. Ahogy a többi blog sem az. Imádok szörfözni összevissza a portálok között, de azon a kijelentésen, h ez a maga kis titkos naplója, nem akarja h bárki is lássa, kiakadok. Bárki megkeresheti, olvashatja, láthatja. És ellened fordíthatja. Többek között ezért nem beszélek itt a szívügyeimről. Nem mintha az akármennyire is érdekes lenne, mintha egyáltalán lenne olyanom. Bárcsak... inkább a baráti és haveri kapcsolatok foglalkoztatnak, mert ezek körül mindenkinek vannak problémái.
Nem felejtettem még el az ígért posztokat, de most ezt akartam webre vetni.
G'd night!