In the End v.2. Újra, mert elsőre sosem tudok mindent beleírni.

Mindenkitől az kérdezgeted, h mi a bajom. De ők nem fognak neked választ adni a kérdésedre, azt garantálom. Csak én tudom. De hogy a többieket ne zaklasd, elmondom inkább én. Mostanában úgyis gyakori látogató vagy itt.
Nem az a bajom, h meguntál, otthagytál, hanem az, h nem volt annyi gerinced, h ezt a szemembe mondd. Ez a bajom. A blogon nagy a szád, az "öreg" rocker, fight for freedom, de miért is? Szabad vagy ember! Szabadabb mint bárkimás!
Én sosem próbáltalak egyszerencsétlen, beteg állatnak beállítani. Én felvállalom amit írok. Nem tabu, hisz' azért írom ki több millió ember elé a világhálóra. Ha kérdezed, mondom is mi a bajom. De te, ahányszor megkérdeztem mi bajod velem, annyiszor volt az a válasz, h "semmi, mi lenne?". Legalább mondtad volna a szemembe.
Amit írtál nekem egy hónappal ez előtt, az mese volt habbal. Méghogy nem tudsz ellökni magadtól, hogy tudod, csak még jobban összetörsz! Igen, összetörtél. Amikor az kérted kezdük újra, én adtam neked még egy esélyt, bizonygattam mindenkinek, h " nem csinálja meg mégegyszer, minden rendben lesz." de csak a hazugságot bizonygattam. Két hét után se történt semmi. Mintha nem is beszéltünk volna. Bíztam benned. Hiba volt. Hiba volt elhinni amit írtál. Sosem gondoltad komolyan. Megannyi lehetőséget adtam, h elmondd: hagyj békén, felejts el, takarodj. De még csak meg sem próbáltad. Én végig magamat hibáztattam. Biztos én basztam el. De nem, legbelül tudom, h nem. Haragudtam magamra miután leráztalak egyik edzésen, lehet te már nem emlékszel rá, de én igen, magam ellen fordultam. Sosem másztam rád, sosem fojtottalak meg. Simplán csak átlátok rajtad. Látom az "öreg-rocker-fight-for-freedom-mindenkit-leszarok-nem-érdekelsz-nincsenek-érzéseim-sebezhetetlen-vagyok" maszk mögötti csajt. Aki igenis képes emberi érzelmekre, érdekli mit gondolnak róla mások, érzékeny, egyedi stylos, ez ijesztett meg. Szembe akartalak állítani néhány dolgoddal, ez riasztott el. Bíráltam a nézőpontodat, a világlátásod, ez tett ellenségessé. Elmondtad nekem néhány dolgodat, azt hitted sebezhető vagy előttem. Pedig annyiszor mondtam már el h nem foglak bántani! De sosem hitted el igazán. Én az a barát vagyok, aki CSAK akkor megye el, ha elküldik. Valamit elnéztél velem kapcsolatban. Elég durván. Tehát, mégis jól fogalmaztál, sosem ismertél. Pedig nem nehéz kiismerni.
Amikor egy éve megismertük egymást, én egy valódibb, mélyebb barátságra vágytam. És úgy gondoltam, h elég erős vagy lelkileg, h ne ijesszen el az egyre sötétülő világlátásom. Tévedtem. Nem hibáztatlak amiatt, h zavar a depim. Rossz embernek mutattam meg. Van ilyen. Valószínüleg te csak egy havert kerestél, de akkor tavaly télen miért neveztél az egyik legjobb barátnődnek? Erre szerintem sosem kapok választ.
Csak azért visel meg ennyire ez az egész, mert én tényleg elhittem, h az egyik legjobb barátnőd vagyok. Én annak is tartottalak. Valahol még reménykedek, h végre összeszeded magad, és elém állsz. De ezt sem hinném, h megtörténik. Sosem vesztettem el ilyen közeli barátnőmet. Mindig megpróbáltuk helyre hozni a dolgokat, de ezt kétlem, h már sikerülne. Túl sokat vett ki belőlem ez az egész. Kicsinált.
És igen, szarul vagyok. Mégis mit vártál?! Szép lassan majd összeszedem magam. Megpróbálom elfelejteni a közös emlékeket. Úgyis ezt akartad, felejtselek el, szakadjak le rólad. Én csak mindössze annyit akartam, h kimondd végre. Ennyit. Mert ennyi jár mindenkinek. SENKIVEL nem kéne szánalomból barátkozni. Sokkal több szenvedést okoztál így. De most, újdonsült 16 éves fejjel, ideje lezárnom ezt a dolgot. Nem miattad, téged látszólag nem igazán érdekel, hanem miattam. Miattam, mert nekem nem csak egy haver voltál.
Nem fesztiválozni akartam ezzel a poszttal, csak megfogalmaztam azt ami már egy hónapja mindennap mérgez. Leírtam mert bántott, mielőtt még csipketerítőt csinálok az alkaromból. Nem tudom mit is várok, mi lesz ez után. Lehet, h most okoztam neked pár kellemetlen pillanatot. De azt hiszem többet már nem fogok. Azért nem megyek oda hozzád, h veszekejek. És érzem is h irritállak, szóval meg is kíméltelek ettől. A röpit hamarosan befejezem, úgyhogy örülj csak nyugodtan, eltűnök, hamarabb is mint hinnéd.

Ennyi volt gyerekek, azt hiszem lassan át fogok térni a polaorid bejegyzésekre...már van is hozzá külön füzetem:33. Esküszöm nektek h ez volt a legeslegeslegutolsó ilyen posztom. Lezártam. Talán végre elfelejtem. Innentől az ilyen csak a noteszemben gyűlik.
Bye-bye