itthon
Hát srácok, hazaértem egy röpke 14 órás autó úttal Magyarországra. Aki lemaradt volna, Németországban voltam.
Minden sokkal másabb ott, nagyon megszerettem azt a helyet, de persze jó újra itthon lenni. Hiányzott minden. És ti is:D igaz nem nagyon írtam mostanában semmi említésre méltót. Gondolkozom azon is, h egy időre szünetre vonulok az állandó ingázásomra való tekintettel. Jut eszembe: nagyon kevesen írtok mostanában nekem, így viszont nem tudom milyen témában induljak el, mit olvasnátok szívesen.
Nem tudom ti hogy vagyotok vele, de én elértem azt a pontot, h szinte teljesen érzelem mentes lettem. Tényleg. Néha már a lovam se tud kiváltani belőlem semmit, vagyis nehezen. És ez elkeserít. Baggio, akiért képes lennék mindent megtenni, még ő is eltávolodik tőlem. Persze ez az én hibám. Félek érezni, félek h elárulnak, félek h átvernek. Régen képes voltam egyetlen hamis barátért is mindent megtenni, mert ilyen voltam. Persze a pofáraesés nem maradhatott el ez után, ez pedig meg keményített. Talán túlságosan is. Falakat húztam magamköré, a szívem köré, minden hova. Talán ezért is éreztem azt h nem fog működni a kapcsolatom. Egyáltalán képes lennék Úgy szeretni valakit? Nem merek. Ez itt a baj, a feljebb felsorolt okokból. Olyan irónikus. Eddig ezek ellen a falak ellen küzdöttem, most meg én is felépítettem. Nevetséges. Nem találom az utat, nem találom a helyem. Nem érzek semmit. Nem jók ezek a falak, elvágnak mindentől, de meg is védenek.. basszameg.
Lost inside.
