My minds are killing me

Megint a hullámvölgy alján vagyok...de mintha megindult volna fölfelé. Az az igazság, h nagyon sokat gondolkoztam, gondolkozom mostanság. És ismételten eljutottam arra pontra, h a jónép ezen a blogon mást se olvas, mint az én pesszimista, depressziós, rosszhiszemű és néhol önsajnáló posztajimat. Nem tudom most hogyan tovább. Komolyan. Bár azt remélem h tudtok vmit hasznosítani innen. Esetleg a tapasztalataimat, vagy a hibáimból tanultok. Egy kedves ismerősöm pont a mai nap mondta nekem, h ha nem tudod merre menj tovább akkor állj meg. És teljesen igaza van. Jobb megállni és várni, h valami v valaki megmutassa/utaljon a helyes irányra. Az a helyzet h nem vagyok egy érdekes ember. Nem csinálok különleges dolgokat, sem átlag felülieket. Egy szimpla csaj vagyok, aki ki nem állhatja ha valaki bonyolultnak, kiszámíthatatlannak vagy kiismerhetetlennek játsza magát. Hiszem azt h minden csak elhatározás és hozzáállás kérdése -Jó, most itt ne példálozzunk a logikusan lehetetlen dolgokkal (pl. piros ég és társai) - . Néha azt hiszem, h megválthatom a világot. De persze egy ilyen elképzelés után hatalmasat szoktam koppani. Mert senki nem tudja megváltani a világot egyedül. Nagyon nem vagyok barátja a mostanában elterjedt "warrior"-kodásnak. Totál semmi értelme. Attól h azt hiszed h különbözöl másoktól, még nem kell rögtön elhajtani a 'másokat' magad mellől. Garantálom h lesz olyan helyzet az életetekben, amikor igenis szükségetek lesz egy igaz barátra, aki tűzön-vízen át kitart mellettetek.De mindegy. Mindenki foglalkozzon a maga problémájával, még ha nehezére esik is. Az én bajom az h kifogytam az ihletekből. Úgyhogy épp a főszereplőt próbálom lerajzolni, miközben rongyosra hallgatom az AC3 soundtrack-jait. Bakker...Connor forforforforeverrr♡^^<> egyszerűen imádom, egy olyan nagyszerű karakter. Igaz, h elvesztette mindenkiét, aki valaha fontos volt neki...de..ahh..nem tudom szavakba önteni a mondanivalómat, úgyhogy mára ennyi volt belőlem gyerekek. Legyetek rosszak! A viszontolvasásra.