nothing is true. everything is pretend

Azt hiszem ez jellemzi legjobban a helyzetet. Igazából egész jól vagyok, csak kissé zavart, nem tudom h mit hihetek el, mit nem. És ez olyan idegesítő. Senki nem meri felvállalni a valós érzelmeit, szégyellik vagy nem is tudom...igaz, én is közéjük tartozom, azzal a különbséggel h én cs a boldogságomat nem vállalom fel szívesen...max egy cinikusnak tűnő mosoly vagy esetleg elnevetem magam. Bár ezt sem teszem mindig őszintén. Miért jó az h mindenki olyan kurva bonyulultnak es különlegesnek tetteti/játsza magát? Konkrétan egy áll-arcot ragaszt magára. Feltehetőleg azért, h ne tűnjenek sebezhetőnek, pedig szerintem épp ettől lesznek azok. Az ehhez hasonlókon 3-4 mondat után átlátok. Minden ember manipulálható és sebezhető, csak tudni kell h hova üss. Igazából az, h beléd rúgnak-e vagy nem, az csak a jóindulaton múlik. Jó emberismerőnek tartom magam, de néhányukkal kimondottan naivan viselkedem. Az oka még számomra is rejtély. Érzem h hamarosan megint mélypontra jutok. Valószínűleg súlyosbodott a depresszióm. Uhh de utálom ezt a szót. Halványlilagőzömsincs h miért. Csak nem... és tudjátok mit veszek észre még nagyon hamar? A hazugságot. Még ha nem is szólok semmit érte, megjegyzem magamnak és ha szadista kedvemben vagyok akkor igyekszem összekavarni vele az illetőt. Biztosan voltak olyan mondatok az életetekben, amiről tudtátok, h csak a pillanat hevében születtek, és sosem lesznek igazak. Túl nagy szavak néhány ember szájához. De bízol benne h mégis igazak, és nem csak azért mondták h ne érezd rosszul magad. Ahh...megint az örökös pesszimista beszél belőlem. Igaz, hogy sosem leszek optimista, bár a realizmussal még megpróbálkozhatnék...nem. Hagyom, jo nekem az öreg pesszimizmus. Akárhányszor megpróbálok csak egy kicsivel is boldogabb lenni, történik vmi, ami bebizonyítja h nem érdemes ezzel próbálkoznom.