Talán eltűnök hirtelen...

Néha valóban ebben reménykedem. A múlt hét óta egyre rosszabbul vagyok (lelkileg), néha képes lennék eret vágni, nem vagyok rá büszke de meg is tettem. Bár ez Y.-nak az eltűnésen fel se tűnne. Tudom, túl kéne rajta lépnem, de NEM TUDOK. Túlságosan sokat változtam a vele eltöltött idő alatt. Igen. Mert én rugalmas vagyok és képes vagyok változni mások miatt. Amikor ránézek eszembe jutnak a jó élmények, hogy milyen jól elhülyéskedni. De ennek vége, ha ő nem keres, nem próbál meg beszélni, vagy egyáltalán kommunikálni velem akkor megpróbálom elfelejteni. Bezárva ezzel életem egy rövid, de annál tartalmasabb, vegyes érzelmekkel teli fejezetét. Nagyon nagy szerencsém van, vannak barátaim akik tartják bennem a lelket. Nekik nem tudom elégszer megköszönni a törődést és a tanácsokat.