Jahh, jó passzban vagyok ma is. Csak a változatosság kedvéért. Valaha optimista voltam, még oviban, meg talán az elsőosztályban. Hülyeség. Csak kicsinál, amikor valami elsülhet rosszul is, akkor úgy fog elsülni. Mert mindig bennem van az a naív optimista, aki azt mondja jó lesz, más lesz, hidd el,...

Nem számítottam arra h így fog alakulni a szombatom. Kettő körül csörög a telefonom, menjek le a Mammutba, beszélni szeretnének velem. Jó, lemegyek. Sehol nem tudok eltévedni, de ott igen, 5 percembe telt mire megtaláltam a szökő kutat. Várok egy félórát, még mindig semmi, végül csak ideért....

" Miért taszítom az embereket? Miért utálnak? Miért szivatnak?" Ezek olyan kötői kérdések, amelyekre valószínűleg nem kapok megint válaszokat( mint In the End v.2). Talán a puszta lényem teszi? A kisugárzásom? A külsőm? Nem tudom. De eddig nagyjából minden rendben volt. Esetleg rossz társaságba...

Hmm, feltettem egy újabb részletet, remélem tetszeni fog. Kész agyrém a mobil oldalszerkesztés, nem tudom hova tűnt a többi része...asztali verzióban látszik rendesen az elejétől? Nem jutok nagygéphez már hónapok óta, úgyhogy elnézést is kell kérnem Zsu-tól, még mindig nem raktalak ki, de...

Kár volt eljönnöm ide. Teljesen fölösleges. Akik totálisan és rohadtul irritálnak azok egyszerűen képtelenek leszakadni rólam. Nem beszélnek, meg semmi, csak jönnek utánam, mint valami nem is tudom mi. Akikkel meg szívesen lennék, azokat feltehetőleg én irritálom, legalábbis V.-t biztosan....

Az a kibaszott érzés, amikor rájössz, h egy fölösleges, nélkülözhető ember vagy. Két társaság közé estem. Az egyikhez túl sötét(/fekete) vagyok, a másikohoz pedig túl világos. Szar dolog szürkének lenni. Az egyik azért hargaszik rám, mert nem fogadom meg a tanácsait( megfogadom én, cs a magam...

Mindenkitől az kérdezgeted, h mi a bajom. De ők nem fognak neked választ adni a kérdésedre, azt garantálom. Csak én tudom. De hogy a többieket ne zaklasd, elmondom inkább én. Mostanában úgyis gyakori látogató vagy itt. Nem az a bajom, h meguntál, otthagytál, hanem az, h nem volt annyi gerinced, h...

Hajj, gondolkodtam. És arra jutottam, h mégis megírom az In the End v.2, mert nemegy utálkozós, mocskolódós poszt. Rólam szól, hogy én ezt az egészet hogy látom, mit érzek. Mit vártam volna, és ő ehelyett mit csinált, és hogy nem kellett volna ennek az egésznek végződnie. Kölcsönösen tettük tönkre...

Most jó kedem van, azt hiszem végre le is zártam magamban azt a dolgot. Nem ér ennyit. Sosem ért. Na minegy, szóval boldog vagyok. Bár fogadjunk h holnap lesz tuti vmi ami elrontja. Amúgy gondolkoztatok már azon h a múlt költői a kor "bloggerei" voltak? Jó, kicsit durva metafora, de van benne...

Hát ez is meg volt. Ma van a szülinapom. Örülök, de vannak dolgok amik bántanak. Elrontják a kedvem. Tervezek egy kis kiegészítést az In the End-nek. Hogy azt publikálni fogom-e...nem tudom még. Lehetséges. Csak néha olyan fölöslegesnek érzem azt h ennyit foglalkozom ezzel az egésszel....