Afraid

Félek. Ma úgy tűnik változnak a dolgok. Beszéltem a sráccal, többet érez mint egy barátság. Szuper. Én is. Itt tartunk. A múltja miatt nem merek hinni neki, nem merek bízi benne. A fogadás, a pincér csaj... minden zavaros. Szeretnék hinni neki, benne hinni. Remélni, h nem hagy ott, ahogy megszerezte amit akart. Félek h érzelmileg fog manipulálni, mert úgy lehet. Felköltözött Ajkára, isten tudja miért. Igaz, h Debrecen halál messze van Bp.-től, de ebben hol a logika...
Félek, h átvernek. Félek a saját érzéseimtől. Tudom h nincs rózsaszín-köd, tudom h ő LEHETNE az első ""szerelmem"", de nem, nem megy. Főleg azzal a tudattal, h az elsőszerelem sose marad meg. Én miért lennék kivétel? Igen, jól látjátok, végsősoron a csalódás fájdalmától tartok, attól h pofára esem, és lehet h nem tudok majd fölállni belőle. Ötletem sincs hogyan tovább. Az egyik felem bele akar rohanni a dolgokba, a másik meg inkább el a dolgok elől. A legjobb kombó ( igen, direkt írtam le fonetikusan ).
Egyszerre vagyok boldog, és félek.