azt hittem (reméltem), sosem látlak viszont.

Talán még emlékeztek arra a srácra, aki a nyár elején belémesett és úgy néz ki, h még mindig nem hevert ki.
21-essel jöttem haza a suliból, a Déliben egy baromi ismerős srác szállt fel a buszra. Amikor ránéztem, és <>sajnos találkozott a tekintetünk felismertem. Igyekeztem egy olyan, lehetőleg álló helyet keresni, ahova nem fér oda. Találtam is, így ő kénytelen volt leülni egy hozzám közeleső helyre.
Zavarba hoz ez az egész helyzet. Én hatással vagyok vkire? Na nemár.. ráadásul ennyire?? Szóval, nem tudtam megállni, h ne mosolyogjak. Szimplán azért mert nekem ez a helyzet annyira abszúrd. Mikor már egy ideje éreztem, h engem néz, rá néztem. Nem változott sokat. Amikor találkozott a tekintetünk gyorsan és fájdalmasan elfordította a tekintetét. Sajnáltam. És kimondottan gonosznak éreztem, érzem magam ebben a pillanatban is. De nem akarom hitegetni. " Ne adj reményt, ha esélyt sem." alapon, nem lenne fair. A mainap ez volt az egyetlen említésre méltó dolog.
Isteneeem:3 Miért nem létezik Connor Kenway?? Miéért? Imádom azt a karaktert^^ majd holnap ha lesz rá időm, többet is olvashattok róla. Meg képeket is teszek fel:9