de majd mások... (+egy kis személyes)
Annyiszor hallottam már ezt a mondatot: "én elfogadom, én nem adom vissza, de majd mások igen", sőt gyakran mondogattam én is. De ez hülyeség. Mindenki így gondolkodik, mindenki azt mondja, h majd mások nem fogják elviselni. Nem! Ha valamit gondolsz, ha valami nem tetszik, akkor azt NEKED kell kimondanod, más nem fogja helyetted, vagy már késő lesz. Én majdnem beleestem ebbe a hibába. De csak majnem. Amit kaptam, azt visszaadom, kamatostúl. Amit gondolok azt kimondom, mégha nem is bunkóőszinte-módon, de ki fogom mondani.
Ebben a témában akár az én hibámimból is lehet tanulni, sosem mondtam meg a valódi és egész véleményemet egy embernek, hiba volt. Random nem akarok odamenni hozzá és a fekete-kishitler-fejéhez vagdosni mennyire megvetem, vagy mennyire nem tudok a viselkedésén napirendre térni. Egyrészt, mert ha már meglátom megbasz az ideg, másrészt mert fel tudnám vele törölni a sulit:D. Nem akarok felesleges balhét. És "szerencsémre" még gimiben is boldogítani fog. Mekkora mázli. Komolyan. De ez azt jelenti, h mazsola is lesz:DD. Ez viszont számára előnytelen. Jó, na ennyit a személyes-szekcióról. És leálltam ezzel a témával.
Ma volt a gimis ballagás, a végén le akart szakadni az ég, de csak később tette. Amikor épp behurcolkodtunk, jellemző. K.-val, H.-val és F.-el mentünk haza a Moszkva felé. Igen, ez egy közérdekű és nagyon hasznos információ volt.
Hétfőn és Kedden Egerben leszünk az osztállyal, és van egy olyan érzésem, h nem lesznek józan állapotban. És cigifüsttől sem leszünk mentesek. Éljen a 9.n!
(Még készülök egy leges-legutolsó figyelmeztetéssel, és lehetséges h belefoglalom az anno sokat emlegetett elemzés teljes változatát. Még nem tudom. Lehet.)
