Family... or something like that

A családom. Nos, hát az egy igen kemény dió. Mióta meguntam  a színészkedést a családban, és csúnyán mondva kivontam magam a családikörben folyó dolgokból, azóta hát hogy is mondjam... fekete bárány lettem. Jól tanulok ugyan, de az öregotthonban élő nagyimat nem látogatom, emiatt anyám mindennek elmond, aminek csak lehet. Gondolhatjátok hogy miknek... önző, semmirekellő kurva, te öntelt ribanc, igy számítsak tőled segítségre, mázold még azt az egoista pofádat, hátha elfedi azt a kurva nagy sötét hülyeséget, ami mögötte van. Te üresfejű, buta nőszemély. Jó, valamilyen szinten akár még igaza is lehet, tényleg nem szép dolog amit csinálok néha, de azért ez szerintem túlzás. Azt hiszem visszatérek a színjátszó kaméleon szerepbe, az jobban bevállt. Szomorú, h csak ez működik itthon, de biztos én vagyok a szar. Önző vagyok, mert nem megyek be a nagymamámhoz, aki Alzheimer-kórban szenved és feszélyez a társasága. Ő már nem az az ember, akit én mindennél jobban szerettem. Maximum a személyiigazolványán egy és ugyan az a személy. Félek az ilyen emberektől, egyszerűen nem tudom máshogy megindokolni. Talán jövő héten erőt veszek magamon és megteszem. Illetve talán a családdal se ártana normálisan viselkednem. Sosem állítottam hogy jó ember vagyok, sőt, igazából elég selejtnek tartom magam és nem tudom hogy valaha is sikerül-e újra összekapnom magamat ilyen szinten. Csak rájöttem, hogy a jókat mindig bántják, kihasználják, eltapossák, arrébb söprik. Csak a mesékben létezik az, hogy a Jó elnyeri méltó jutalmát és a Rossz pedig méltó büntetését. Ez talán a mai világban lassan meg is fordul. Igaz, hogy a világot nem lehet felosztani Jókra és Rosszakra, meghát, ki is vagyok én, hogy mindezt eldöntsem? Én is csak egy szereplője vagyok az Élet nevű játéknak, holott az élet korántsem egy játék, mégha néhányan így is gondolnak rá. 

Kiveszett belőlem  a küzdő szellem, egyszerűen eltűnt. Valahol még hiszem, hogy lehet változtatni a dolgokon, de ilyen egyre tompuló aggyal mint az enyém, nem hiszem hogy menni fog. Egyre jobban az érzem, hogy semmi keresni valóm nincs itt. Nem érdemlem meg hogy legyen egy csodás Barátom, nem érdemlem meg hogy családom legyen, hogy közeli barátaim. Mintha ezek mind egyre messzebb és messzebb úsznának tőlem. Vagy én tőlük? Tényleg eljött a változások ideje. A vérfrissítésé. Elég volt abból hogy a sebeimet nyalogatom. Mégha nem szabad ezeket elfelejteni se. 

Minden tudásommal és tapasztalatommal tovább lépek ezen az átmeneti időszakomon is. Remélhetőleg az én Megmentőm is velem tarthat.