Feel like a monster

Szóval eddig tartott a soo happiness, meg kell mondani, tiszavirág életű volt. Rájöttem, h ha elengedem magam(rohadt merev és kimért vagyok, ha odafigyelek, s az esetek 90%ban ezt teszem) egy kivételesen idegesítő, mindig-mindent kommentáló emberke leszek, pedig senki sem kérdezi a véleményem, aki még bénázik is, emiatt elvonulok és nem vagyok vmi kedves, szegény barátnőm meg gondolom ezt az antiszocialitást nem tudja mire vélni, már ha észreveszi, tehát ő hozzá csapódik a többiekhez, én pedig egyedül maradok a gondolatocskáimmal. Most gondolom mindenki feltette magában azt a kérdést, h ha elmegy miért nem megyek utána, a válasz igen egyszerű, nem akarok a nyakán lógni, nem fogok mindenhol a nyomában rohangálni, ha velem szeretne lenni, akkor odajön hozzám. Farsang előtt ezt egész jól tudtram kontrollálni, de mikor megeresztettek egy olyan mondatot, h "Gyerünk, élj már egy kicsit!" azt hiszem vmi ilyesmi volt, mind1, annyi a lényeg, h egyre nehezebb magamban tartani. Erre mind röpiedzésen jöttem rá, igen, van aki megteheti;) , neeem..dehogy...nem is voltam vmi jó formában. Bár volt néhány elég erős nyitásom...mind1, nem voltam jó és kész. Ennyit a rinyálásról. Most épp a fülemben üvölt a Skillet - Monster, vmiért nem akarja betenni a vidit, ezért cs a linket teszem be.