fuckin' perfeckt
Hát gyerekek, nagyon, de nagyon írtam ilyet: Boldog vagyok. Igaz, h hnptól számítva két hét múlva írásbelizek, de nem félek. Minden jól alakul, nagyon nagyon örülök a fejemnek. Szert tettem egy nagyon-nagyon igaz barátra. És ezúttal nem hiszem, h tévesen bízom meg vkiben.
Amúgy csak én vettem észre, h az európai privát szféra sokkal tágabb, és hamár csak ránézel egy emberre, azt hiszed akar vmit? Jó, néhány esetben tényleg ez van, de akkoris. Az a kellemetlen érzés, amikor csak nézel ki a fejedből, és egy kérdően néző szempár kizökkent a gondolatmenetedből, pedig csak arra néztél.
Az osztálytársaim már fájdalmasan hülyék, bár ez már a társadalmunkat is jellemzi. Nem tudják hol a határ, nem tudják, h mikor kell leállni a hülyeséggel. Csak nyomják, csak nyomják az idiótabalfaszságaikat. Ma zum Beispiel miattuk írtunk röpdogát. Nagyszerű. B1es nyelvvizsga feladatsor jegyre, kellett ez. De ezzel is csak annyi a baj, h azok szívják meg, akik normálisak, és számít nekik a tantárgy. Azoknak már úgyis tökmindegy, akik leszarják. Nem velünk szúrnak ki. Na mindegy. És igen, tényleg kurva vicces, ha vki roma nemzetiségű, színes bőrű, kicsit nyomibban néz ki vagy épp szereti az állatokat és lovakkal foglalkozik. Ezek mind gúnyolni való tulajdonságok, nyílván. Nem figyel, nem hagyja h órát tartsanak, de azért pofázik ha rosszjegyet kap, vagy épp intőt. Lefáraszt. Lefáraszt az h non-stop ezt kell hallgatnom. NEM BÍROM.
De ezen kívűl jó napom volt. Tényleg.
(imádom ezt az állatkát:3)
