I don't care

Baszki, végre jól érzem magam!:) Vagyis pontosabban boldog vagyok, ebben a pillanatban pont leszarom h mit gondolnak rólam mások. Ha kigúnyolják azt amit szeretek, ha lenéznek azért mert depis vagyok. Ezzel csak magukat minősítik. Egyszer megkérdeztem az egyik o.társamtól, h miért basztat. Erre az volt a felettébb értelmes válasz, h azért mert vicces(<>.") . Hát ehhez csak gratulálni tudok. Ártottam én neki? Nem. Akkor? Szimplán bebizonyította h mekkora egy társadalmiszenny. Azért piszkálni vkit mert vicces. Erre tényleg nem tudok mit mondani. Egy félresikerült balf@sz. Én akkor is szeretni fogom Lana Del Reyt. Nem érdekel, h kinek tetszik és kinek nem. Ez az ízlésem. Igazából ez egész társadalom abnormális. Lehetetlen megérteni h egyes emberek mit miért csinálnak. És az a helyzet h lassan meg is unom azt h megértsem. Ahh...mindegy. Tudjátok még mire jöttem rá? Arra h a rosszkedv, a szomorúság és a pesszimizmus taszítja az embereket. Nem szívesen vannak a rossz kedély-állapotúak közelében. A rosszkedv ragadós, bár én igyekszem nem átragasztani másokra. De persze ez nem igazán szokott sikerülni... hahh...ez van. Pedig próbálkozom. Na mindegy. -- Kibékültünk, de semmi sem változott. És ezt most azért írtam ide, mert nem akarlak fölöslegesen zavarni ezzel, viszont azt se akartam h ez a megállapítás bennem maradjon. Azt hiszem lesznek még ilyenek, amíg nem beszélgetünk személyesen, bár szerintem ha így haladunk nem fogunk sokat. Ennyit az újrakezdésről. :/ --
Ja, és még annyi, h elnézést kérek mindenkitől, sajna nem tudok képeket betenni, mert telefonról írom a posztokat és vmiért nem enged a mobilverzió képet berakni.