i just hate myself

Nos, azt hiszem a cím is elég beszédesre sikerült. Ha szerencsétek( vagy épp balszerencsétek) van, akkor most kicsit betekintést nyerhettek a gondolkodásmódomba, és talán egyes cselekedeteim hátterébe, okaiba. Nekem is új ez a magyarázzuk meg Shadow hülyeségeit, de lehet h érdekes, persze márakinek.
Kezdjük az önértékelésemmel, talán ez az oka a legtöbb problémámnak. Alsótól kezdve nagyon sokat piszkáltak, és sajnos a legtöbbet az úgy nevezett "barátaim" gúnyoltak. Amikor épp olyanuk volt, akkor bármimbe belekötöttek, de csak mert szórakoztató volt. A legtöbbször az akkoriban kissé husisabb alkatommal, a lovakkal, aztán a "felnőttes" viselkedésemmel basztattak. Nem tudtam senkihez forulni, mert nem voltak rajtuk kívül barátaim, és nekik köszönhetően nem voltam egy népszerű gyerek sem, sőt. Undorodtam magamtól, nem mertem senki előtt enni, mert féltem, h megint rám szállnak, bár úgy igazából semmit sem mertem csinálni. Tehát szar alsós éveket tudhatok magam mögött, és csak nagyzolva írtam le, hisz' nem osztanék meg minden részletet. Talán ebből már tiszta néhányótoknak, h miért nincs önbizalmam és egyáltalán önérzetem. Nagyon költőien fogalmazva: azok bántottak, akikben a legjobban bíztam, akikre számítottam, de csak elvihettem helyettük a balhékat.
Fiúk...említettem h ők voltak a másik csoport akik csesztettek? Nem? Akkor most mondom. És ne arra gondoljatok, amikor huzibálják a kislányok haját, vagy elveszik tőle ceruzáját. Nem, ők nem azért csinálták h odafigyeljek rájuk. Miért is tették volna? Enyhe kifejezés, ha azt mondom nem voltam szép kisebb koromban. Féltem tőlük, kerültem őket, mert akár egy elhibázott lépésemre is gúnyos röhögésben törtek ki. Megtanultam idővel kezelni őket, visszaszóltam, arrogáns lettem, ezek után már nem nagyon szóltak be. Akik jobban ismernek közülük, azok alig szólnak hozzám. Bár ez most inkábbb hátrány, szeretném ha mernének közeledni, de ugyanakkor félek is, nem vagyok olyan érdekes, szép vagy bármi, amivel nemistudom, érdekesebb lehetnék...na mindegy, ebbe nem mennék most bele, majd talán máskor. A tudásommal próbálom kompenzálni azt, h nem vagyok szép, se egyedi. Ez ad némi önbizalmat, annyit legalábbis, h nem vegyem magamra az összes beszólást. Ennyit a fiús témáról. Jöjjenek az általános kapcsolatok. Tudtam, h milyennek kéne lennie egy barátnak, h mire van szüksége egy embernek, aki kicsit romokban van. Jó ember akartam lenni, mert azt a visszajelzést kaptam, h nem vagyok az. Mindenkinél jobb barátnő akartam lenni(ahogy most is). Szívem-lelkem benne van/volt az összes barátságomban. Egyrész, mert egyszerűbb mással foglalkozni, mint magammal, másrészt, mert jót akarok tenni az emberekkel, és szerintem nagyon jó érzés, ha olyan barátot tudhat maga mellett az ember, aki tűzön-vízen keresztül vele van, számíthat rá mindig, elfogad olyannak amilyen vagy. Talán most valaki az olvasóim között azt gondolja, h ellent mondtam magamnak, de nem, nem, mert nem vártam el semmit, csak mint mindennek, a barátságnak is megvannak az íratlanszabályai. A jó barát az, aki nem árulja el a titkaidat, főleg azokat nem, amiket külön megkértél h ne tudja senki. Nem hazudik a barátságról, nem játsza meg magát. És még sorolhatnám, de azt hiszem a többség tudja mit kéne, és mit nem kéne tenni egy barátságban, aki meg nem, az meg haljon meg tudatlanságban. Sosem vesztem eddig össze egyetlen bnőmmel sem, pontosabban sosem vesztettem el senkit. Mindig megoldottuk együtt valahogy egy kompromisszummal, vagy egy őszinte beszélgetéssel. Egyet kivéve. Ismeritek mind, és nem is akarok erről konkrétan írni. Általánosan megvisel a barátok elvesztése, mert mindenem benne van. Még csak ebbe tudok mindent bele adni, hisz' szerelmes még nem voltam, barátként tudom szeretni az embereket, remélem egyszer majd találkozok egy sráccal, akibe beleeshetek(hú, ezdenyálasrasikerült).
Magamat hibáztatom a legtöbb dologért, utálom magam. Ezért is volt a sötét időszakomban egy durva, és sokak számára érthetetlen hobbim. Mindenki tudja mire gondolok, és igen abba hagytam, csak néha még nosztalgiázok. Ezt is magyarázzam meg, miért csináltam? Tényleg tudni akarjátok? Nem hiszem. Ennyit ma éjszakára belőlem, így is sok voltam. Remélem erre a bejegyzésre nem sokan fogtok emlékezni.
byee.