i'm fine.
The best lie.
Nem tudom, nincs jó kedvem, és ki szeretném írni magamból. Depis, mélázós, személyes és nyomokban nyavalygós poszt következik. Akit nem érdekel, azt kérem h ugorja.
Kezdjük azzal h már 6 óra óta Linkin Park üvölt a fülembe. Mostmár inkább írok, mint rajzolok. Nem is tudom mikor alkottam egyáltalán valamit. Lehet egy időre ezt is --a röpivel együtt-- abbahagyom. Az utolsó olyan igazán szívem-lelkem beleadom rajzom asszem nyár végén készült. Talán az itt járkálók közül valaki még emlékszik is arra a rajzra. Mintha most megint egyel lejjebb csúsztam volna, de mégis össze vagyok szedve, a jegyeket illetően, társaságban meg előadom a rendben vagyok-ot és mindenki boldog, senkinek sincs bűntudata. Nem vagyok jó barátnő, nem is voltam. Nem tudok segíteni, pedig szeretnék, de még egy barátságot se tudok megtartani, nem hogy megmenteni...ugyankérlek. Nem kéne ennyit gondolkodnom. El kéne pakolnom Shadow-biztos helyre pár dolgot. Talán, esetleg, ha rá tudom venni magam, akkor elmegyek néhanapján futni vagy úszni. Úgyis mindig nyavalyogok h hiányzik a sport és romlik a kondim. Vagy menjek vissza röpizni? Asszem ez felejtős, a csapat nem látna szívesen, élén egy emberrel, akinek nem mellesleg én is hasonlóképp örülnék heti háromszor két órában. Akkor ez a sport ejtve, akármennyire is hiányzik. Szerdán pontosvessző a balcsuklómon, aki Tumblizik és látta a megosztást, az tudja miért, de majd belinkelem azt a posztot, ha megtalálom. Csütörtöktől tavaszi szünet, nagyon kell már a pihenés, bár még nem tudom hogyan töltöm. Nem vagyok normális. Egyszerűen nem. És nem vagyok ugyan az az ember aki egy éve, nagyon nem. Fura magamon észrevenni a változásokat, de ez még nem is zavarna, ha jó irányúak lennének. Ahhj, na nem traktállak titeket a nyomoraimmal.
Jóéjt.
Zörög a doboz, kattan a zár...
