kötlő nem leszek, az biztos
Zörög a doboz, kattan a zár,
előkerül a régi tárgy,
törölgetem, megforgatom.
Húsomba mélyen belemártom,
Gondjaimat hátrahagyom.
Nem leszek költő, csak néha elkapnak ilyen morbidihletek. De most passzolt a hangulatomhoz. Fuuhh, nagyon le tudnak fárasztani az osztálytársak. Fájóan hülyék, nem az általános értekemben, hanem a már szinte bántó mértékben. És ez még nem lenne probléma, ha nem a 90% lenne ilyen, ráadásul rosszindulatúak. Jajj, erről jut eszembe, van a fejem tetején egy izé, amit megvizsgáltattam, és hát...nem feltétlenül jóindulatú, ezzel is előszeretettel piszkálnak, mert néha "befigyel" a hajam alól. Nem lehet tőlük tanítani se, mindig az a pár ember szív, aki legalább valamennyire figyel az órákon,de a balfaszok, napersze nekik már mindegy, úgyis bukók. Ahhj, na nem puffogok tovább, kinyavalyogtam magam, azt hiszem. Amúgy a hétvégém jól tellt, mindennap lovagoltam, szombaton fel is rugtak. Auh. De nincs túl jó kedvem, néhány ember felfogásán egyszerűen nem tudok napirendre térni, de az a baj, h érthetőbben már ki se tudom fejezni magam. Annyi marad meg, h hazudtam, mert ő ugye nem?! És én azért hazudtam, h neki egyszerűbb legyen, ahhh. Nem tudom, nem értem mit akart, hagyom, majd mondja. De nem is tekintem lezártnak a dolgot, faszt ebbe az egészbe, egy óra beszélgetés leszívta egy heti energiámat. Bazdmeg.
