last warning

avagy utolsó figyelmeztetés. Mérges vagyok. Nem kicsit. Igazából már pénteken betellt a pohár a "kedvenc" ismerősömmel. Van pofája, van pofája végig mutogatni a beszélgetéseinket az osztályában, ráadásul azokat, amiket külön megkértem, h ne tudja senki. Igen, a durva hobbimra célzok. Amúgy meg, mi a jó frászt keres itt?? Jó, felőlem jöjjön fel, olvasgasson, de mit keres itt napjában 27szer, mit olvas vissza ennyit? Utána pedig nekem ne irogasson még itt "anonim"ként (on,strey), h ugyan mi bajom van, miért csináltam azt, amit csináltam. Komolyan, szerinted nem feltűnő kicsit, h írsz először blogra névtelenül, majd miután oda nem válaszolok, írsz messengeren ugyanazzal a kérdéssel? Tényleg nem? Azt hiszem nagyjából tudod mi a bajom, és azt is tudod miért csináltam. Legközelebb, ha kíváncsi vagy valamire, akkor leszel szíves fbon írni. Fuhh ember, én tényleg nem értelek. Próbáltalak megérteni, de nem megy. És ideje lenne összeszedned magad és legalább kiporcosodni, a saját érdekedben. Mit akarsz? Mit keresel? Miért nem írsz személyesen ha tudni akarsz valamit?   Nem reménykedek h ezen kérdésekre bármikor is reagál majd, valahol mégis számítok erre a fordulatra. Csalódtam benne. Visszaélni a bizalmammal, és ez már régebbóta megy. Én is tudok róla gázosabb dolgokat, de mégse mutogattam körbe, kürtöltem ki fűnek-fának. Bánt, h ezt csinálta, és nem tudom, h most igazából mit is gondoljak. És azt se h mit tegyek. De azt tudom, h mindenképp tartozik egy őszinte és valós magyarázattal.