Mozgás

Ma kimozdultam otthonról(nagy nehezen), elmentem a Mammutba...nézelődtem. Aztán hazajöttem. Elég ellentmondásos vagyok mostanság....lemennék Balcsira, fenn maradnék Budán; mászkálnék a környéken, otthon punnyadnék; találkoznék vkivel, egyedül ücsörögnék az ablakpárkányon(mostanában ez a kedvenc időtöltésem); beszélgetnék, cs állné csöndben és figyelném a történéseket. Nem tudom mi van velem. Rájöttem(vagyis nem teljes én), 3 éve nem "élek", értds: nincs nagyon társasági életem, - ez egyrészt azért van, mert meguntam, h a dolgok nagyrészét néhány barátságban nekem kell csinálnom, a másik fél pedig néha szó szerint semmit nem tesz azért h jó legyen a barátság. - az az igazság h olyan kifejezett baráti társaságom sincs, öhm....hogyis írjam...szal, vannak barátaim, de nem ismerik egymást, ált mindegyik barátnőmnek van egy adott nagyon jó baráti köre/társasága, amibe én nem tartozom bele. Nem értem miér van ez így, de komolyan mind1, fura és kész. Tegnap este pl nagyon rosszpasszban voltam hasonló okok miatt. Beszélgettem néhány emberrel, az egyik(Y.) ezt írta: "élj már ember előtted van minden!!! csak akarnod kellene, meg egy kicsit tenni érte" . Erre a mondtra meg lett volna a magam kis kifejtős, rinyálós, borúlátó, és még a jóég tudja milyen válaszom. Ezt most azt hiszem megosztom veletek, hamár vele nem osztottam meg. :  Mindig én teszek. És nem tudok élni. Tényleg. Ha nem tartom vissza magam, ha nem vagyok feszes és kimért, akkor azthiszem igen idegesítő és irritáló személy lennék. Ezt gondolom senki nem akarja. Összesen egy ember tudja milyen vagyok ha teljesen elengedem magam és "élek" , az a személy nem más, mint Hugii. Születése óta ismerem, ( kemény 2 hónappal vagyok idősebb nála:DD) ugyanúgy beszélünk, többnyire egyszerre válaszolunk(ugyanazt, egymástól függetlenül). A legtöbben először azt hiszik tesók vagyunk...háát....ha vér szerint nem is, de olyanok vagyunk egymásnak, ugye innen a neve:D. Na vissza a kis válaszomra:) Nem vagyok egy társasági pillangó, nem is erre vágyom. Senkihez nem fogok odamenni(még ha ismerem is),h gyere már ide vagy oda, régen ezt csináltam mostanra meguntam. Csak egy kedves baráti társaságra vágyom, vagy egy olyan barátra akit nem nekem kell állandóan keresnem, és zargatni h mikor talizzunk, mikor legyen közös progink. Na azokkal "élnék". Mégés mi a franc lenne előttem?? Mit kéne akarnom? Miért kéne tennem? Ezek azthiszem költői kérdések maradnak amíg a mondat írója nem ad rá választ. Amit kétlek. A mozgásról meg még annyit, h tegnap este( olyan 9-10 körül) kinn ültem az erkélyen, egyszer csak a bokrokra és a fák lombjára vetülő fényen egy ember alakú árnyék látszódott, furán mozgott, ezért fölálltam és a korláton kihajolva keresetm az árnyék gazdáját. De nem láttam senkit, megint megjelent. Most kiszóltam h "ki van ott?" semmi válasz, el is tűnt az árnyék. Egy darabig még ott álltam mozdulatlanúl, hátha meglátom megint. De nem jött elő újra. Hát ilyet ritkán mondok, de utána egy kicsit féltem, főleg amiatt, h az az erkély az én szobámhoz csatlakozik és korábban is onnan törtek be hozzánk. Tehát nem aludtam annyira nyugottam tegnap éjjel. De am tényleg nem vagyok ijedős:)