Nem is tudom...

Itthon kell döglenem...vagyis nekem nincs kedvem kimozdulni, de mind1. Nincs miért, az az igazság. Tehát a nagy semmit tevés közepedte visszatekintettem az ideji nyár elmúlt részére, szomorú vagyok h ezt kell írnom, de ez volt életem legelfuseráltabb nyara. Tényleg. 15 éve egyetlen nyarat sem töltöttem Budán. Najo, talán 1-2 napot...de annál többet sosem. Írtó fura ez így nekem, nyomasztó, frusztráló. Nincs kivel beszélnem. Jó azért van egy két ember aki rámír, h mi van. Ez jól is esik. Megfogadtam vmit, vagyis már májusban megfogadtam...cs az akkor még egy emberre vonatkozott...na szal, mostantól nem írok rá senkire. Elegem van abból, h ott csörögjek a gép előtt és várjam h mikor méltóztatnak válaszolni. Ráadásul szarul is érzem magam miatta. Egy szó több mint száz, akinek hiányzom, vagy érdekli mi van velem, keressen meg! Gondolom észre vettétrek, h nem vagyok vmi kedves hangulatomban. Ennek egyik oka megint Y., vagyis nem csinált semmit....pont ez esik rosszul(am azóta nem sikerült odaodni az ajándékát...), a másik az h a nagyimnak csontrákja van, még nem teljesen biztos, de nagyon valószínű. Remélem, h nem....hiányozni fog, ha mégis. A legdurvább az egészben, h nem tudja mi történik vele....alzheimer-es....igen kemény betegség. Én nem akarok ilyen lenni. Szörnyű.

Azt hiszem mára ennyi elég lesz, bőven. Sry, most nincs kép....ehez nehezen tudnék hozzátársítani akármilyen képet is.