ohh a happy day...

Hát igen, megértük ezt a pillanatot is, boldog vagyok. A boldogságom oka márpedig az, h Baggio(ló) nagyon jól dolgozott, minden jelzésemre figyelt, nem játszotta az ideg-beteget, ahogy szokta. A lovász rá sem ismert. Remélem ilyen marad, a főnök pedig meg is dícsért(ami nagyon ritka) és szívesen foglalkozik velem. Hát dióhéjban ennyi, nem akarom untatni a kedves látogatóimat a lovas sztoriaimmal. De sajnos a boldogságomat(de "sokáig" tartott...) beárnyékolja az a gyerek akiről az előző bejegyzésben szó volt, nem, azóta sem érdekel, de zavar,h bántok valakit úgy hogy nem is szeretném.  És mindennek a tetejébe, kiderült,h jön a ballagásomra is (amire még nem találtam ruhát...vagyis találtam,de nem csak egyet akarok megnézni, a cipőről meg ne is beszéljünk>< ) . Szóval ez van.