Összefoglalás

Azt hiszem az elmúlt pár év eseményei némi magyarázatra szorulnak.Lassan három éve,h elkezdtem blogolni,ennek köszönhetően rengetegen betekintést kaphattatok a mindennapjaimba és a gondolataimba.Egy kicsit kusza képet is kaptatok rólam.. milyen is Anna a valóságban. Igen, Anna a becsületes polgári nevem. Olvashattátok milyen a reménytelenül szerelmes, szárnyaszegett, vagy éppen szárnyaló én. Hogyan küzdök egy reménytelenül tönkretett barátságért, vagy magam és az érzelmeim ellen. Hogy félek attól hogy bele fogok botlani egy Pultos srác2.0-ba, hogy játszanak velem, hogy nem szeretnek majd úgy ahogy én szeretek, h elfelejtenek, h butának gondolnak, esetleg visszataszítónak. Talán még azt is tudjátok rólam hogy szükségem van arra h érezzem, halljam hogy szeretnek, megbecsülnek, jó érzést keltek, vagy hogy hiányzom. Önző dologok ezek mind, dehát nem tudok mit tenni. Szükségem van erre. Sokat jelent nekem ez az oldal, olyan akár egy emlékeztető a múltamról, végtére is az, illetve annak szántam h tanulhassak a hibáimból, ill. hogy mások tanuljanak az én hülyeségeimből. Ide azokat a dolgokat írtam, amiket nem mindig mertem kimondani, de úgy gondoltam h ez is ugyanúgy hozzám tartozik. Vagy ha kimontam volna rosszúl jöttem volna ki a szituból, esetleg nem tudtam akkor és ott helyesen, valós jelentésükben szavakba önteni egyes itt elhangzott dolgokat. Van egy-két dolog amire nem vagyok büszke, és mostmár máshogy gondolom, máshogy cselekednék, de alapvetően jó arra h néha elővegyem és rácsodálkozzak, mennyit változtam, mind stílusilag, mind emberileg. A mostani dolgaimról nagyon nem tudtok, pedig terveztem már nem egyszer h írok végre, csak valahogy sosem jutottam el odáig. Megvagyok, élek, lassan 4 hónapja kapcsolatban.. talán mégis csak megtalált Fortuna. Igaz, most kicsit nehezebb időszakot élek, a drága idén érettségizik, plusz fizika és matek(?) OKTV, meg hasonló nyalánkságok miatt nincs sok ideje ránk, ezekkel van elfoglalva. De teljesen megértem, ez a lehetőség sosem tér vissza ha most nem csinálja meg eredményesen. Támogatom és halkan tűrök. Persze vannak elvárásaim, és nem mentik fel alóla a különböző verseny és vizsgaidőszakok, de most mégis az a legfontosabb h ott tudjon tovább tanulni ahol szeretne. Szilveszter óta kicsit megváltozott, előtte jobban tepert h meg kapjon, egy rossz szavam se lehet rá. Hihetetlenül jól esett ahogy viselkedett, figyelmes, odaadó, kedves. Szinte a tenyerén hordott. Most is valami hasonló, de mégis más. Mintha úgy beleült volna egy kicsit. Jó, persze, normalis, deazértnaa. Érezni szeretném a törődést xd. Nade, a hasonló jellegű észrevételeket majd Vele tárgyalom meg, és nem itt Veletek, bocsi, de ebben az esetben tényleg nem lenne fair. Eddig majdnem mindent meg tudtunk beszélni, kivéve ha megmakacsolta magát, és szeretném ha ez így is maradna. Megfogadtam h nem fogok utalgatni, megmondom mit akarok, mit nem. Nem fogja kitalálni ha nem mondom meg, ahogy én sem. Remélem nem vette le magát rosszúl ez az utolsó pár sor. Elégedett vagyok a kapcsolattal. Na remélhetőleg Auf Wiederlesen!