Pistols at Dawn

Két napja újra bezárkózott. Bezárta magát masszív erődjének védelmező falai közé. A vár bejárata szinte hallhatóan csattant. Újra érzelmi mínuszban van. Legalábbis próbál ott lenni. Nem akarja, h átverjék, de a szíve mélyén tudja, h ez most komoly. Vagyis csak reméli. A Bástyáról kívűlállóként igyekszi figyelni az események további menetét, annak ellenére h elméletben róla van szó. Egy srác áll az égő várárok és a hatalmas kőfal kőfal között. Fentről a lány figyel kíváncsian a következő lépését. Bizalmatlanul fürkészi bátorító, már-már hamiskás mosolyát. Az ég viharos felettük, egyikük se tudja hogy lesz ezután. A fiú kinyújtja a kezét, próbálva ezzel áthidalni a több tíz méteres távolságot. A lány pisztolyt szegez rá, gyanakodva méregeti, nem akar lőni, csak a miheztartás végett tartja maga előtt. Tanácstalanul támaszkodik a bástyának. Vár egy újabb jelre. Meg is kapja, a fiú már mindkét kezét kinyújtotta, mintha azt akarná üzenni, h ugorjon, ő elkapja. A lány csak mosolyog, de a fejét rázza. Bizalmatlan. A múltat nem lehet megváltoztatni, és elfelejteni se szabad. De azért kiül a kőfal szélére, lábát lelógatja, jelezvén, h nincs véglegesen elutasítva az ajánlat. A srác áll, nem tudja mit tegyen. Még mindig pisztolyt szegeznek rá, közben bátorítják és elküldik egyszerre. Villámlik. Pont mellettük csap be, minden beleremeg a hatalmas égzengésbe. A viharfelhők kavarognak felettük, a szél orkánerejűre erősödik. Furcsa nyugodtság uralkodik el a lábát lóbáló lányon, tudja mit szeretnének tőle, és ezzel a tudással felvértezve leereszti a vasrácsot is kapun. Ha akarná, most lezárhatná. De nem akarja. Még nem. Ahhoz túl kíváncsi természetű. Újabbat villámlik, ezúttal már a bástyába csap bele. Egy hajszálon múlik, h nem a lányt éri. Hátrébb húzódik, de fegyverét még mindig fenyegetően maga előtt tartja, kedvesen mosolyogva a fiúra. Csak áll, áll és várja mi fog történni. Vajon feladja a srác? Vajon belecsap a villám? Esetleg elkezd fölfelé mászni? Nem tudja, de egyiket sem bánná. Végül elsüti a fegyvert, a golyó a lentálló mellett fúródik a talajba, a lány fájdalmasan szisszen fel. Mintha őt lőtték volna meg. A szíve mellől szivárogni kezd a sötétvörös vér. De nem érdekli. Azon gondolkozik, vajon szív nélkül lehet-e szeretni?