Váratlan

Nem számítottam arra h így fog alakulni a szombatom. Kettő körül csörög a telefonom, menjek le a Mammutba, beszélni szeretnének velem. Jó, lemegyek. Sehol nem tudok eltévedni, de ott igen, 5 percembe telt mire megtaláltam a szökő kutat. Várok egy félórát, még mindig semmi, végül csak ideért. Elkezdtünk beszélgetni, pontosabban ő, én pedig próbáltam türtőzteni magam, h ott helyben ne menjek neki. Egy kicsit vitatkoztunk, majd leültünk egy padra. Bocsánatot kért, én meg elfogadtam, persze nem csak ő baszta el ezt a barátságot hanem én is, szóval én is bocsánatot kértem, értelemszerűen. Úgyhogy most ilyen jóban-rosszban jóbarátok vagyunk. Még egy kicsit félek h olyan lesz mint a múltkor, de bizkodó vagyok. Végig jártuk a bevásárlóközpontot, utána átslattyogtunk a Millenárisra, ott összebaromkodtunk mindenfélét, aztán elindultunk haza. Szóval most itthon ülök egyedül a sötét szobában és pötyögök. Rohadtul fáj a fejem már délelőtt óta, szal szerintem beveszek mégegy fejfájás-csillapítót. Éreztem h történni fog vmi szombaton, változik majd valami...de ez meglepett. Nagyon meglepett.