I just feel that. Csak érzem. I have faild. Im afraid. Kavarog. Pörög. Őröl. Megzavar. Selejt. Radioaktív selejt. Egy hulladék. Mélypont. Hullámvasút. Ohh yeahh, this is my life. Elszúrok mindent amit csak lehet, legyen az barátság, vagy akármi más.

Vannak korlátok amik csak idővel halványulnak el, vannak érzések amik sok idő után szűnnek meg. Vannak dolgok, amikre csak nagyon nehezen veszem rá magam, vagy éppen nem is tudom. Ilyen például az emberek társaságának keresése. Annyira, de annyira nehezen szánom rá magam. Tudom h nem harapnak, és néhányuk örül az érdeklődésemnek, de mégis ki az? Nélkülözhető, felesleges, irritáló ember vagyok. Nem jó ember. Ezt érzem. És h a többiek ennek az ellenkezőjét azért mondják-e, h ne érezzem szarul magam, nem tudhatom. Ezek az érzések kísértenek. Ezek a démonjaim, melyektől nem tudok megszabadulni.

Igen, eltűntem, mert itt volt a félévi hajtás, szüleim elvették estére a telóm, nem volt miről írnom, vagyis van...csak...hahh, nem egyszerű. Szóval, összegezve: sokat beszélgettem egy régiúj bnőmmel, aki meghatóan kedves tud lenni mostanában. Messengeren keresztül. De mindegy, sokat segít/segített, és végülis az ő tanácsára, lehet hogy beszélgetek majd a távolibb jövőben egy agyturkásszal. Csak ezt úgy kéne megoldani, h a szüleimet nem vonom bele. Nem akarom. Tudom, h ők azok, akikre mindig, és bármilyen körülmények között számíthatok, de nem. Nem akarom őket belevonni az ilyen jellegű problémáimba. Igaz szívességet sem szeretek kérni, sőt. Egyre csak azon gondolkozom, mivel viszonozhatnám a kedvességét. Nem mintha várna tőlem bármit is, csak egyszerűen úgy érzem, h meg kell hálálnom. Régen nem volt ilyen, megváltozott, de jó irányba. Mintha jobban támaszkodna rám.
Na, de erről a témáról inkább nem beszélek többet. A lényeg már megvan, úgyhogy válthatok témát, pasi-ügyek. Ne számítson senki szaftos lovestorykra, mert ellenkezőleg, ilyenek nincsenek az életemben. Pedig úgy, de úgy szeretnék egy pasit. Jó, persze, hova is rohanok...de akkor iss. Szeretnék valakinek fontos lenni, szeretnék valakihez hozzábújni, és a vállára hajtani a fejem, az ölébe feküdni. Elég a nyálas szövegből, mindenki érti mit szeretnék. Jó, hát, a beígért posztok közül ma egyiket sem fogjátok látni, de igyekszem. Nincs több értelmes témám, lefulladtam. Guten Nacht

Nostehátszóval, mint ígértem, itt a tervezett négy poszt egyike. Történetesen ezt jóval korábbra terveztem, de Shadow, az Shadow. Életem talán, sőt, biztosan, legjobb Újéve&Szilvesztere volt. T. előző nap rámírt, h nincs-e kedvem vele Szilveszterezni. Mégszép, hogy volt, meg már nagyon rég tudtunk egy rendeset beszélgetni. Másnap este fél nyolc körül eljöttek értem. Egy kis időt a lakásban töltötünk, majd kilőttünk négy öt tűzijátékot. Életembe' nem csináltam még ilyet, szóval jó muri volt. Tizenegykor átmentünk a Belvárosba, a Bazilikához. Ott ért utol minket egy pohár forraltbor társaságában az Újév. Az újabb tűzijáték-sorozat után valami féle utcabál kerekedett a bazilika előtt. Jól éreztük magunkat egy-fél kettőig ott táncoltunk, módszeresen kikerülve a pezsgősüvegüket bűvölve táncoló részegeket. A pasikkal nem volt túl nagy szerencsénk, ugyan helyes volt néhány azok közül akik bepróbálkoztak, de vagy húsz körül voltak, vagy két perc múlva a barátnőjükkel ölelkezve láttuk őket viszont. Amikor már nem játszottak túljó számokat, átbattyogtunk a Vörösmarty térre. Az odavezető utcácskákban sok volt a saját hányását bámuló, kijózanodó félben lévő fiatal, meg persze egy-két örömlány. A Vörösmartyra már csak a buli lecsengésére értünk oda. Gázolni lehetett a darabokra tört pezsgősüvegekben, és a szemétben. De határozottan jobb volt a zene. Bár az emberek parábbak voltak, volt aki erotikus öltáncot adott elő egy műanyagszékben trónoló csávónak, volt aki egy egész fenyőfával csápolt. Meglepően közvetlen, és minden ok nélkül mosolygó magyarok és külföldiek mindenhol. Nagyon jól éreztem magam. Olyan négy óra tájban elindultunk haza. T. szülei lefeküdtek aludni, mi lenn maradtunk a nappaliban, a kanapén ücsörögve társalogtunk. Egyáltalán nem voltunk álmosak. Hatkor T. anyuja elindult T. bátyjáért. Mi mire visszaértek, már felmentünk az emeletre és az ágyon cseverésztünk. Innentől összefolytak az órák, T. megmutatta nekem a Trónok harca első részét. Tetszett. Nagyon tetszett. A kedvenceim a Mások. Meg a rémfarkasok. Yeahh. Pár óra múlva meglepetten konstatáltuk, h világosodik. Tehát nem aludtunk semmit. Ohohohh Yeeeahh. Tízkor mégis kidőltünk, négy órára. De ennyi, én kibírtam egy napot alvás nélkül. Ez már teljesítmény:D. Miután összeszedtük magunkat lecammogtunk, ettünk vmit és bevágódtunk a Tv elé. Megnéztük a Men In Black valamelyik részét és a Taxi tudomisén hányat. Aztán haza kellett mennem, úgyhogy megkértem T. anyuját h dobjon haza. Nagyon aranyos volt náluk mindenki, és ez volt életem legjobb Szilvesztere. Még sok ilyet, köszönöm T.!♥

Jahh, förtelmesen lusta vagyok, tanulgatok valamennyit, de mostanában a statisztika nézegetésen kívül nemigen foglalkoztam a bloggal. Ennek köszönhetően három bejegyzés is terítéken van, amelyeket biztosan meg fogok írni.( újévem, tsd kritika, menekülés egyik portálról a másikra) Ja meg a valláshoz való hozzáállásomat is tisztázni kívánom. Tehát ez összesítve négy poszt. A héten írom meg őket, plusz ha lesz még valami, amit érdemes webes-felületre vetni, akkor megírom. Nem fogtok egykönnyen megszabadulni tőlem azt már látom.
Hmm...miről tudnék még írni? Nagyon semmiről. Bye.