Az az érzés, amikor annyira fáj a fejed, h hányingered van. Nagyon frontérzékeny vagyok, ill. gyakran üt be a migrén szerű fejfájás. Fáj a feje? Golyót bele! Nem lesz többé gondja vele. Bárcsak...
Nem voltam ma edzésen a toppon, sőt, ami azt illeti, eléggé barátságtalan voltam. Sajnos néha nem tudok ezen uralkodni. Nem érdemelte meg, de mint említettem tegnap, nehezen tudok túl lépni a dolgokon. Gyenge vagyok, mert nem tudok teljesen megbocsájtani (de nagyon próbálkozom). Pedig meglátásom szerint most támogatnom kéne, és nem ezt a rádsebíroknézni-politikát kéne folytatnom. Bocsánatot kért? Igen. Próbált utána is kommunikálni? Igen. Kedves voltál? Nem. Éreztetted vele, h számíthat rád? Nem, de ezt talán korábbról tudja... (újabb értelmes elmefuttatás magammal)
Jó, most megmagyarázhatnám, h mit miért, vagy miért nem csinálok, de azt hiszem mára elég volt abből a témából_, nemhogy mára, a hétre_. Majd jövő héten...

So. Azokat az embereket nagyon nehezen tudom újra elfogadni, tolerálni, akiket már egyszer megutáltam, eltemettem velük szemben minden rokonszenves érzésemet. Tetteik mögött gyakran látok rossz-szándékot, hallgatásuk mögött gonosz gondolatokat. Egyszóval, negatívan állok hozzájuk. Nem mindig szolgálnak rá erre, de egyszerűen nem tudok gyorsan felül emelkedni a történteken. Néha úgy érzem, én fogom elcseszni a friss békét, mert fájópontokon szurkálódok, látszólag ok nélkül vagyok barátságtalan. Ezután jön egy kedves gesztus, és én tök szarul érzem magam.
<>Broken trust. I wanna runaway, and never say goodbye, i wanna know the truth, i wanna know the answers, no more lies. (Linkin Park - Runaway)
Éshátöhm....amikor látom h amúgy sincs túl jó kedvük, erre pedig rátettem egy lapáttal, az igen kellemetlen. De kérdezni már nem merek. Mi a baj? A válasz úgyis mindig ugyanaz: semmi. És amúgyis, nem akarom, h az általános aggodalmamat rámászásnak titulálják. Ja amúgy említettem már, h kissé agresszív lettem az utóbbi időben? A morbiditásom lassan nem ismer határokat, az ismerőseim pedig attól tartanak, h megfojtom őket. (Ha rászolgálnak megteszem, egyenest a Mammut szökőkútjában végezhetik.)
Persze bocsánatkérés sokat jelent bárkitől, de ennyivel mindenki tudja,h nincs elintézve. Azért h ne konfrontálódjunk, nincs értelme kibékülni. Nem túl gerinces dolog. A barátságot igenis ápolni kell, foglalkozni vele, megtérül. Kivéve amikor nem. És jól pofára esünk.
Amúgy egész jó a kedvem, elvagyok magamnak. Remélem így majd kevésbé taszítom az embereket. Apropó people, most állati kíváncsi vagyok, h ki mit gondol rólam, cenzúrázatlanul, miket mondanak rólam. Természetesen ez nem egy jó tulajdonságom, de ezen nem tudok túl lépni.
Good night! #lö gyors téma váltások

Néha úgy eltűnnék. Nem azért mert menekülni akarok, hanem azért mert lusta vagyok létezni is. Minden sokkal egyszerűbb lenne nélkülem.
Jut eszembe! Oda meg vissza vagyok ezektől a József Attila-Vanílla Ágnes feldolgozásoktól. Már évek óta hallgatom, ennek pedig az lett az eredménye, h szinte fejből tudom a feldolgozott verseit. Az az igazság, h kéne valami társaság. Egésznap ülök itthon, zenét hallgatok, gépezek, pötyögök ide...de ennyi. Mostanában a szokásosnál is többet nyavalygok itt, nem kéne. Mindent túl gondolok és kombinálok, legyen az egy szimpla mondat, vagy egyszerűen a telefonom durcás hallgatása. #rövid bejegyzést terveztem mára...de mint látjátok, nem sikerült

A telefonom durcásan,vészjóslóan hallhat. De ilyet nem szokott, általában csipog, rezeg az újüzenetektől, de most nem. Pedig választ várok. Nagyon rossz előérzetem van. Elbasztam valamit, de nem tudom micsodát. Valami nem stimmel, de nem látom az okát. Az agyamba befészkelő állandó aggodalom megkeserítette ezt a napot. A lelkemben megint kezd terjedni a rothadás. Túl depis. Mindig az volt. Rámakaszkodik, ha szomorú. Lelomboz. Árad belőle. Visszhangoznak ezek a mondatok. Taszítom az embereket, ez nem vitás. De megértem. Mégis kinek van kedve egy olyan ember mellett tartózkodni akiből árad a pesszimizmus és a negatív energia? Senkinek. A boldog, pozitív, vagy éppen reális, öntudatos emberek társaságát keresi mindenki. Ez teljesen logikus. #depressziós, túlzói költői képekkel, néhol iróniával dúsitott poszt

Üdv mindenkinek! Hosszú ideje nem írtam már semmit ide, ez lesz az év első bejegyzése. A Szilveszteremről tervezek egy hosszabb, külön posztot is, nem tudom mikor írom meg , de tuti h lesz. Kissé megbetegedtem, az ágyat nyomom, semmi extra, cs szeretnék gyorsan meggyógyulni. Lesz időm olvasni és írni is végre...azt hiszem. Imádok olvasni, azt a hamis érzetet kelti bennem, h cselekedtem valamit, társaságba voltam, pedig nem. Csak olvastam. Elfeledteti velem azt az érzést, h valami nagyon nem oké. Félek, h nagyon elcsesződött valami, h valaki többet mondott valakinek, mint amennyit kellett volna. Nincs kapcsolatom azokkal az emberekkel akik sok gondolkodni valót adnak nekem.
A vízilóalakú zsepis doboz az éjjeliszekrényemen vigyorog rám, mikor ránézek, a tudatalattim cöccögve ingatja a fejét, you believed again. But no, i didn't believed anything. I expected that. Jó, na befejeztem az angolul történő eszmecserét a tudatalattimmal, főleg azért, mert kicsit para, h magammal vitatkozom.xd (De ha nincs mással...) Én nem tettem újévi fogadalmat, mert még azt sem tudtam végig csinálni, amit elvárok magamtól. Ti tettetek? Ha igen, mit?
Hiányzott már a blogolás..