Az a kibaszott érzés, amikor rájössz, h egy fölösleges, nélkülözhető ember vagy.
Két társaság közé estem. Az egyikhez túl sötét(/fekete) vagyok, a másikohoz pedig túl világos. Szar dolog szürkének lenni. Az egyik azért hargaszik rám, mert nem fogadom meg a tanácsait( megfogadom én, cs a magam módján), a másik azért, mert azt csináltam az alkarommal amit, pedig megígértem h nem fogom többet. Ez végülis jogos, de azzal szerintem baromira nem segít h duzzog és kirekeszt a társaságból. Ezzel csak épp az ellenkezőjét éri el. Újra feszült leszek-->feszültséglevezetés pedig Az. Szóval ez így hm...nem igazán jó, de mindegy. Most inkább egy olyan emberre van szükségem akire támaszkodhatok, nem olyanra aki duzzog. Most az a helyzet, h inkább az új személyekre kéne koncentrálnom, és nem arra akit elvesttettem. Ez mind szép és jó, csak egy bibi van: mégis hogyan, ha senkinek nincs szüksége a figyelmemre? Hahh...na befejeztem.
Amúgy nagyon szép volt Bécs^^. Egyik kedvenc városom. A forralt bor pedig isteni:3. Kivéve akkor ha valaki végig hányja tőle a buszutat. Hála az égnek ebből semmi semt tűnt fel a tanároknak, vagyis nem csináltak semmit(WTF?!?). Jövőre is megyek az tuti:D

Mindenkitől az kérdezgeted, h mi a bajom. De ők nem fognak neked választ adni a kérdésedre, azt garantálom. Csak én tudom. De hogy a többieket ne zaklasd, elmondom inkább én. Mostanában úgyis gyakori látogató vagy itt.
Nem az a bajom, h meguntál, otthagytál, hanem az, h nem volt annyi gerinced, h ezt a szemembe mondd. Ez a bajom. A blogon nagy a szád, az "öreg" rocker, fight for freedom, de miért is? Szabad vagy ember! Szabadabb mint bárkimás!
Én sosem próbáltalak egyszerencsétlen, beteg állatnak beállítani. Én felvállalom amit írok. Nem tabu, hisz' azért írom ki több millió ember elé a világhálóra. Ha kérdezed, mondom is mi a bajom. De te, ahányszor megkérdeztem mi bajod velem, annyiszor volt az a válasz, h "semmi, mi lenne?". Legalább mondtad volna a szemembe.
Amit írtál nekem egy hónappal ez előtt, az mese volt habbal. Méghogy nem tudsz ellökni magadtól, hogy tudod, csak még jobban összetörsz! Igen, összetörtél. Amikor az kérted kezdük újra, én adtam neked még egy esélyt, bizonygattam mindenkinek, h " nem csinálja meg mégegyszer, minden rendben lesz." de csak a hazugságot bizonygattam. Két hét után se történt semmi. Mintha nem is beszéltünk volna. Bíztam benned. Hiba volt. Hiba volt elhinni amit írtál. Sosem gondoltad komolyan. Megannyi lehetőséget adtam, h elmondd: hagyj békén, felejts el, takarodj. De még csak meg sem próbáltad. Én végig magamat hibáztattam. Biztos én basztam el. De nem, legbelül tudom, h nem. Haragudtam magamra miután leráztalak egyik edzésen, lehet te már nem emlékszel rá, de én igen, magam ellen fordultam. Sosem másztam rád, sosem fojtottalak meg. Simplán csak átlátok rajtad. Látom az "öreg-rocker-fight-for-freedom-mindenkit-leszarok-nem-érdekelsz-nincsenek-érzéseim-sebezhetetlen-vagyok" maszk mögötti csajt. Aki igenis képes emberi érzelmekre, érdekli mit gondolnak róla mások, érzékeny, egyedi stylos, ez ijesztett meg. Szembe akartalak állítani néhány dolgoddal, ez riasztott el. Bíráltam a nézőpontodat, a világlátásod, ez tett ellenségessé. Elmondtad nekem néhány dolgodat, azt hitted sebezhető vagy előttem. Pedig annyiszor mondtam már el h nem foglak bántani! De sosem hitted el igazán. Én az a barát vagyok, aki CSAK akkor megye el, ha elküldik. Valamit elnéztél velem kapcsolatban. Elég durván. Tehát, mégis jól fogalmaztál, sosem ismertél. Pedig nem nehéz kiismerni.
Amikor egy éve megismertük egymást, én egy valódibb, mélyebb barátságra vágytam. És úgy gondoltam, h elég erős vagy lelkileg, h ne ijesszen el az egyre sötétülő világlátásom. Tévedtem. Nem hibáztatlak amiatt, h zavar a depim. Rossz embernek mutattam meg. Van ilyen. Valószínüleg te csak egy havert kerestél, de akkor tavaly télen miért neveztél az egyik legjobb barátnődnek? Erre szerintem sosem kapok választ.
Csak azért visel meg ennyire ez az egész, mert én tényleg elhittem, h az egyik legjobb barátnőd vagyok. Én annak is tartottalak. Valahol még reménykedek, h végre összeszeded magad, és elém állsz. De ezt sem hinném, h megtörténik. Sosem vesztettem el ilyen közeli barátnőmet. Mindig megpróbáltuk helyre hozni a dolgokat, de ezt kétlem, h már sikerülne. Túl sokat vett ki belőlem ez az egész. Kicsinált.
És igen, szarul vagyok. Mégis mit vártál?! Szép lassan majd összeszedem magam. Megpróbálom elfelejteni a közös emlékeket. Úgyis ezt akartad, felejtselek el, szakadjak le rólad. Én csak mindössze annyit akartam, h kimondd végre. Ennyit. Mert ennyi jár mindenkinek. SENKIVEL nem kéne szánalomból barátkozni. Sokkal több szenvedést okoztál így. De most, újdonsült 16 éves fejjel, ideje lezárnom ezt a dolgot. Nem miattad, téged látszólag nem igazán érdekel, hanem miattam. Miattam, mert nekem nem csak egy haver voltál.
Nem fesztiválozni akartam ezzel a poszttal, csak megfogalmaztam azt ami már egy hónapja mindennap mérgez. Leírtam mert bántott, mielőtt még csipketerítőt csinálok az alkaromból. Nem tudom mit is várok, mi lesz ez után. Lehet, h most okoztam neked pár kellemetlen pillanatot. De azt hiszem többet már nem fogok. Azért nem megyek oda hozzád, h veszekejek. És érzem is h irritállak, szóval meg is kíméltelek ettől. A röpit hamarosan befejezem, úgyhogy örülj csak nyugodtan, eltűnök, hamarabb is mint hinnéd.

Ennyi volt gyerekek, azt hiszem lassan át fogok térni a polaorid bejegyzésekre...már van is hozzá külön füzetem:33. Esküszöm nektek h ez volt a legeslegeslegutolsó ilyen posztom. Lezártam. Talán végre elfelejtem. Innentől az ilyen csak a noteszemben gyűlik.
Bye-bye

Hajj, gondolkodtam. És arra jutottam, h mégis megírom az In the End v.2, mert nemegy utálkozós, mocskolódós poszt. Rólam szól, hogy én ezt az egészet hogy látom, mit érzek. Mit vártam volna, és ő ehelyett mit csinált, és hogy nem kellett volna ennek az egésznek végződnie. Kölcsönösen tettük tönkre egymást. Sokat merengek mostanában azon, h tulajdonképpen ezt az egészet, ha nem lenne internet, elkerülhettük volna. Az tette végülis tönkre. Irónikus, míg másokat összeköt, minket szétválasztott. Hmm....szóval az este folyamán készüljetek egy rendkívül hosszú, kifejtős posztra.
Auf Wiederlesen!

Most jó kedem van, azt hiszem végre le is zártam magamban azt a dolgot. Nem ér ennyit. Sosem ért. Na minegy, szóval boldog vagyok. Bár fogadjunk h holnap lesz tuti vmi ami elrontja. Amúgy gondolkoztatok már azon h a múlt költői a kor "bloggerei" voltak? Jó, kicsit durva metafora, de van benne igazság. Ők is a gondolataikat fogalmazták meg, nem az egész emberiségnek szóltak, hanem cs egy-egy példánynak, publikálták, nem fejezték ki spontán amit gondoltak, de kicsit elvontabb formában megosztottsák az olvasóikkal. Lehet h csak egy újabb Shadow-féle hülyeség...de most megosztottam ezt veletek. :D
És nem. Nem fogom publikálni az In the End v.2-őt. Egyrészt mert brutál őszínte, másrészt mert olyan kicsinyes lenne. Annyira nem én vagyok ez a blogon üzengetős, szurkálódós valaki. Szépen megtartom a kis noteszembe, és ha olyanom van akkor előveszem és javítgatom, beleírok ezt-azt. De ha nagyon sikerül felhúznia, akkor az egészet a szemébe vágom. No mercy.
Amúgy annyira nem értem mi olyan nagyszám abban ha valaki 16 éves...mármint, h semmi különleges. Egy évvel idősebb lettem. Húha xd. Asszem ez inkább az USA-ban nagyszó...
Ja és igen, lehet h befejezem a röplabdát. Egyrészt azért, mert úgy sokkal de sokkal nehezebb tovább lépnem, ha heti négy alkalommal két órát kell tolerálnom és úgy csinálnom, mintha nem lenne semmi bajom, másrészt azért mert az alkarom az utóbbi időben nincs vállalható állapotban, és kezdek kifogyni a fedősztorikból is. Szóval lehet h say good bye röpi. #gerinc kapszula lesz karácsonyra #shadow féle hülyeségek

Hát ez is meg volt. Ma van a szülinapom. Örülök, de vannak dolgok amik bántanak. Elrontják a kedvem. Tervezek egy kis kiegészítést az In the End-nek. Hogy azt publikálni fogom-e...nem tudom még. Lehetséges. Csak néha olyan fölöslegesnek érzem azt h ennyit foglalkozom ezzel az egésszel. Valószínűleg húsz év múlva csak röhögni fogok ezen az egészen, de most bánt. Még egy nagy tüske bennem van, és tervezem visszaszúrni abba, aki belém nyomta jó mélyre. Elfertőződött, begyulladt. Durva lesz. Nem fogom kímélni az egyszer biztos. Lehet megbántom vele...de az csak a töredéke lesz annak, amit ő okozott nekem egy év alatt. Revans. Gonosz dolog, de nem akarom h bennem maradjon. Változok, már nem vagyok ugyan az az ember aki tavaly voltam. Most mindent visszaadok, kegyetlenül. De csak annak aki megérdemli.