Hahhj...nem tudom, mi van velem, de nem nagyon találok most magamra, vagyis úgy a tanuláson meg az íráson kívül nemigen érdekel semmi. Olyan get-lost,-and-leave me-alone hangulatom van. És nem tudok mit kezdeni vele. És áhh...kész, unom magam. Nagyon. Meg úgy mindent. Legszívesebben bezárkóznék egy szobába, ahol van gép, meg ilyenek és vinném magammal a fanficit, egy rakás tollat és a fülesemet, meg persze a telómat. Damn. Damn. Damn it. Asszem ennél értelmesebb megnyilvánulást nem lehet tőlem jelen pillanatban elvárni, szóval megyek inkább, szuszókálok egyet:D

Folytatás:
Nagyon lekötötte ez a történet, Connor és Haytham Kenway története. Igazából nem is csak a történet, hanem inkább a személyiségük, a gondolkodásuk.

• * *
  - Nem! Ennek nem így kéne lennie. - motyogta magában Shyla. Mégegyszer újra olvasta azokat a részeket ahol apa és fia egymás ellen harcolnak. Hátha csak félre olvasta, és nem az apa halálával végződik. De ki kellett h ábránduljon, nem, teljesen jól olvasta. Connor megöli az apját, hisz ha ő nem teszi meg, akkor a Haytham öli meg Connort.
  Valami megfogta ebben az egészben...talán az apa örlődése a kétoldal között, vagy a kísérket a kapcsolat megmentésére? Esetleg Connor kétségbeesett próbálkozása, h összeegyeztesse a templomos és az assassin elveket? Persze ez teljeséggel lehetetlen. Ahogy olvasta a jegyzeteit, betekintést nyert az életùkbe, visszaemlékezett Desmond szavaira...kellemes bizsergés járta át, átjárta a boldogság. Ahogy eltette a füzetet, úgy érezte h valami elszakadt tőle, valamije a füzetben maradt. Nem bírta ki egy napig se, hogy ne olvassa el a jegyzeteit. De az az igazság, hogy fogalma sincs arról hogy mi ez. Az érzés. Nem érzett korábban ilyet. Bár azt az igazi boldogságot sem igazán...
  Elzsibbadt a lába a töröküléstől, így hát elnyúlt keresztben az ágyon, majd egy kényelmes pózba összegömbölyödött. Ránézett az órára: 04:50
  - Jó korán van még...- gondolta, és elnyomta az álom.
  • Egy indián faluban vagyok, körbenézek, hirtelen egy egyre világosodó pont jelent meg bem messze tőlem. Végül a pont ember-alakot öltött, pontosabban egy nő alakját. Juno jelent meg előttem, egy időgép szerű szerkezetről mesél nekem, melyel meg kell akadályoznom egy bizonyos családikatasztrófát. Épp azt mutatja hogy hol található a szerkezet... a Roads-villához vezető fákkal szegélyezett út... a Roads-villa...egy ggyertyatartó..
  ~ na köszi, ebből elég sok van itthon~
  ... egy pince...
  ~ de hisz a villának nincs is pincéje~
  ...végre azt kezdi el mutatni, hogy melyik gyertyatartó a rejtettkapcsoló... >> Shyla! Shyla Miller! Héé...el fogsz késni a buliról! - kiabált nevelőanyja az alsószintről.
  - A fracba is, Jill! Mindigis abban volt a legjobb, hogy a leglényegesebb részeknél zavarjon be...- morgolódott magában, és álomittas fejjel felült. Ránézett az ébresztő óra LED kijelzőjére: 12:35
  - Basszus, elkésem!- kiáltotta és ezzel a lendülettel felpattant az ágyról és berontott a gardróbba. Kivágta a szekrény ajtót, magára húzott egy elegáns fekete koktélruhát. Ismét a tükör felé fordult. A ruha igen rövid volt, szabása hosszú lábait hangsúlyozta. Miután nyugtázza, hogy megfelelően néz ki, átsietett a fürdőszobába. Egyidejig gondolkozott azon, hogy sminkeljen-e vagy ne, végül a minimalista megoldás mellett döntött.

Igen, még mindig nem történt semmi izgalmas. Az eleje, be vallom nem lett a legjobb, bár ha az volt a célom h bealtassam az olvasót, akkor azt hiszem az sikerült xd

Hát, valljuk be, azért nem ártana valamit írni is ide...végtére ez egy blog. A szerelmi életemet nem szívesen tárgyalom meg, írásban pláne, abból mindig csak baj lesz, ahogy most is. Kedden a drága osztálytársaim megtaláltak egy levelezés, melyben éppen azt beszéltem P.-vel, h még néha rám jön az h szeretem N.-t...gondolhatjátok mi jött ezután, természetesen megmondták neki, ezt céklavörös, lehajtott fejjel vette tudomásul. Nem csinál(t) semmit, pontosabban semmisem változott. Az az igazság h én ezen az egészen csak röhögtem, nem érdekel sem ő, sem az h kiderült. (Nekem Connor a szerelmem xdd) De azért ez úgy minősíti a társaságot...felettébb értelmesek. Na mindegy. Ez van, változtatni már nem tudok rajta.
Ezen kívül is történnek dolgok, de ezeket nem értem. Pontosabban nem tudom hova tenni. Furák. Én pedig rögtön a hátsószándékot látom benne. Uhh...na nem írok tovább, max még a fanficimből teszek föl egy keveset( véleményvéleményvélemény!!!). Jó éjt mindenkinek:)
- Ha elesel, én mindig itt leszek. - Padló-

Azt hiszem erről néhány ismerősöm is tudna mesélni. Nem tudom megérteni az ilyen embereket és az a helyzet h nem is akarom. Miért nem lehet nyíltan felvállalni a véleményünket, vagy nyíltan lezárni dolgokat? Hátulról, utalgatva szurkálódni, az megy. Arctalanul szidni a másikat, leszarompolitikát játszani egy olyan problémával szemben amit nem tudsz vagy nem akarsz megoldani, de mégis mi a f@szért jó ez? Ahhj...ez nekem annyira felfoghatatlan. Jó, bevallom én sem vagyok mindig teljesen őszínte(ki az?), de zömmel igen. És azt hiszem nem az az egyetlen módja az őszínteségnek h hótbunkó módon kifejezük a véleményünket, lehet kultulráltan is megtenni ugyan ezt.
<>szólíts balatoni Hummernek, BE VAGYOK SZAKADVA {random rap részlet}
Füst, légnemű költészet.|by: Hancsi♥|

Tényleg nagyon kérek mindenkit,h írjon véleményt arról a rövidke kis fanfici részletről. Nagyon fontos lenne és sokat jelentene nekem. boci szemekkel nézek
Ezen kívül nagyon nincs mit írnom...ahhj, nem...tényleg, bummheadshot. Azt tervezem még, (ha lesz rá időm) h talánesetleeg, ha tetszik nektek az írásom, akkor csinálok neki egy külön oldalt...de ez még a jövő zenéje. Uh léhyszlégyszilégyszí írjatook