Elkezdtem begépelni....uhh hogy utálom magam ><. Hülyeség volt kézzel írni, mert így mire kibogarászom...jajj. Az első  oldalt sikeresen bepötyögtem, ez olyan kedvcsináló/bevezetőnek mondható... Na, nem kertelek tovább, remélem tetszik Nektek. Most tényleg nagyon kérek mindenkit, hogy véleményezze, mert nagyon fontos lenne nekem. Nem álmodom arról, h ezzel majd megváltm a világot, hogy majd befutok és ez világ siker lesz...csak...csak..nem vagyok kibékülve a történet valódi befejezésével, így átírtam. (Nem akarom h a rossznyelvek bármit is feltételezzenek rólam.) Bár úgy gondolom mások is sajnálják a végkifejletet. Szóval:

° Fázom. Hűvös van. ° Gondolta magában, miközben a toronyszobája teraszán ücsörgött. Hajnalodott, a csodásan elrendezett kertet fürkészte a magasból. Figyelte, ahogy a villa kistaván megcsillannak a nap első sugarai. Gyönyörű látványt nyújtott a rezidencia kertje a kora őszi napkeltében. Nem tudott betelni vele.

De most mégis megunta a lézengést és elindult az ajtó felé. Mikor belépett a szobába, kellemes meleg fogadta.

° Húú... ez jó ° Gondolta, majd a gardrób felé vette az irányt. Elő kotorta a használtruha-kupac aljáról a kedvenc pulcsiját. Belebújt.

° Hogy azok a nyamvadt fonatok! ° a bal halántékától induló két fonat mindig beakadt mindenbe. Végül csak kigabalyította a csapdába esett fonatokat és odafordult a gardrób ajtajával szemben lévő tükörhöz. A lány gyönyörű barna szemeivel nézett vissza a tükörből, melyeket sűrű szempillák szegélyeztek. Tökéletesen íveltszemöldökét föl-le vonogatta, csak a móka kedvéért. Megunta a hülyéskedést és újra komollyá vált az arca. Finoman ívelt orra és enyhén telt ajkai nem kifejezetten indián vonások... de mégis valamiért egyből meg lehet mondani, hogy az. Nem igazán nagymacskás, ám de kecses mozgásáról, nem is a fenékig érő, dús, csokoládé barna hajától... Talán a kisugárzása teszi. Vagy esetleg hosszú lábai...

Elfordult a tükörtől és kisétált az ajtón. Arra számított, h hangtalanul fog lépkedni a kissé rusztikus hajópadlón, de ehelyett hangos kopogással lépdelt oda az íróasztalához. Majd gondolt egyet, nemes egyszerűséggel levette és behajította a magas-sarkút a lakosztály bejárata elé. Miután megszabadult a zavaró tényezőtől, benyomta a számítógép bekapcsoló-gombját, mely halk zizegéssel kezdett életre kelni. Amíg arra várt, hogy felálljon a gép, immár hangtalanul, odasétált a franciaágyhoz és lerogyott rá. Egy ideig csak ült és nézett ki a fejéből, majd elővett az éjjeliszekrény fiókjából egy mappát. Az elején az Assassinok jele virított. Kinyitotta és megkereste az '1770-es évek; assassinok és templomosok ' címkét. Elkezdte olvasni, már sokadszorra.

Először is, hallgassa meg mindenki ezt a számot (Linkin Park). Mindent elmond amit most gondolok/érzek. Nagyon nincs mit írnom a Nagyközönségnek, de valaki másnak viszont van mondanivalóm. Azért ide írom, mert nem akarom tovább idegesítien, rabolni a drága idejét. Illetve, ha ezt itt most elolvassa, elolvassa...saját belátása szerint reagáljon rá. <>Tehát, milyen ironikus, pont azt beszéltük h nem blogon keresztül kommunikálunk. És tessék, azóta csak onnan "beszéltünk". De most nem ez a lényeg. Egy valamit sürgősen tisztaznunk kell. Nem, nem nyomozok utánad, sőt <>már ne is haragudj a héten cs addig a röpke pillanatig jutottál az eszembe amíg felköszöntöttelek. Mint már egy előző bejegyzésemben említettem, csak azzal a problémával foglalkozok, amit a szemembe mondanak. A blogodat is csak abból az okból látogattam, h tartod-e azt amit megbeszéltünk. Beismertem, ezt az ígéretet feltehetően én szegtem meg hamarabb. Bár akkor is leírtam, hogy miokból. Nagyon leszúrtuk, és azt hiszem, h ezt már nem fogjuk tudni helyre hozni. - Nem mintha téged ez a legkevésbé is érdekelne ...de mind. - megpróbáltuk "összeragasztgatni" ezt a valamit (barátságot, azért valami, mert ez szinte a felismerhetetlenségig roncsolódott). De nem lett belőle semmi, szilánkokban van. Jó, jó...kezdenek túl sokak lenni a "költői képek". Szóval, lehet h néha túl sok vagyok...de nem akartam rosszat, ellenkezőleg, segíteni szerettem volna, mert úgy lattam h szükséged lenne rá, egyszerűen csak egy olyan ember akartam lenni aki tisztaban van a dolgaiddal, de nem ítélkezik. Én nem tettem. De ez már sok. Ha szabad ezt mondanom, annyival tartozol nekem h rendesen megmondd h nem akarsz többé a barátom lenni. Ez lenne a minimum. Ne nekem kelljen kitalálni. Nehogy azt hidd h nem fogtam föl az h próbálsz "elhidegülni" tőlem. Láttam, éreztem, h ez lesz a vége. Csak ki akarom mondatni veled. De kimondom előbb én. Az lesz a legjobb ha elfelejtelek, mintha nem is ismertelek volna. És azt hiszem ennek nagyon fogsz örülni. Elérted végre. Leszakadtam rólad, bocs h próbáltam barátkozni az állítólagos legjobb barátnőmmel. Uh tőlem ezt kapod. Eltakarodok tőled a lehető legmesszebbre. Sosem fogok utálkozni, mert nem akarok. De ha minden kötél szakad akkor itt leszek, keress meg. Én nem foglak.

Bocsi mindenkinek, már napok óta nem írtam, jó mentségemre szolgál, h nem is voltam online, pontosabban lusta voltam a Messengeren kívül bármit is használni. Nem igazán történt semmi érdekes, reményeim szerint csütörtökön és pénteken elmegyünk balcsira. Ezenkívül elég unalmasan tengetem napjaimat, rajzolok, írok és ac3azok. Tényleeeg...holnap jön ki a Black Flag^^ (tehát ac4). Uuu...nagyon várom:) De továbbra is jobban szeretem Connor történetét. Mert...mert.ahj..nemtudom, mert csak. Ja, és még valami: senki nem érdekel. Baromira nem. Lesz@rom ki hogy érzi magát, mit csinál, mit gondol. Engem már nem érdekel. Mindenki oldja meg a maga problémáit, én is a sajátommal foglalkozom. Aki nem mondja ha problémája van velem, az ne várja h tudjam basszameg. És ha mégis rájönnek magamtól, nem lehet azzal védekezni h "mondtam h ne...". Mindenki felelős azért amit mond, ír, kimutat. Nincs rá kifogás. Ezt mondtad? Vállald föl! Unom már ezt az egészet. Teljes mértékben. Befejeztem. Ennyi volt.

Konkrétan össze lettem zavarva. Nem kicsit...de igazából már meg se próbálok ezen az egészen kiigazodni. Néhány ember tökre mást mond, mint amit csinál...vagyi inkább mondjuk így: kisugároz....igen, azt hiszem ez a helyes megnevezés. És ezt én egyáltalán nem értem, nem tudom h mit csináljak. Asszem az lesz a legjobb ha hagyom az egészet a francba, majd úgyis meg fog keresni ha kell tőlem vmi. (Igen, eddig egy emberről beszéltem). Tehát most ezt a témát félre téve, folytatnám a fanficimmel...szépen halad a sztori, bár kissé lassabban mint terveztem, továbbá nem igazán akar egy ponton átlendülni a dolog. A pont az időutazás lenne, amely után következne(/nének) az igazi történés (/történések). Ráadásul a jegyzeteim is hiányosak, ill. pontatlanok a dátumok és helyszínek szempontjából, pedig ezek nagyon fontosak. Uhh...de nagyon szeretem írni ezt a történetet:3 (nem csak Connor miatt;D ). Hm...képtelen vagyok szavakba önteni a miértjét. Tudom, h sokat kell még javítanom a stílusomon és rengeteget kell még olvasnom...de erre eddig büszke vagyok. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam ezzel kapcsolatban és remélem nektek is tetszeni fog. Mármint, ha sikerül végre elkezdeni a begépelést.
Mára ennyi bőven elég volt belőlem, de a szünet alatt valószínűleg többet tudok jelentkezni:)

A cím azt hiszem elmond mindent. És nem kell részletezem. Nem is tudom. Megígértem, és én betartom az ígéreteimet. Nem álltatok senkit fölöslegesen. Azzal több kárt okozok, mint azzal h kimondom azt amit gondolok. Hahh...szaaaar kedvvvv. Ennyi. De senkit sem szeretnék lelombozni. Ja és még valami: aki egyszer már a földre lökött, de felállsz és azt mondod: új lap. felejtsük el. Hidd el, megteszi mégegyszer. Vannak akik sosem változnak. Van egy olyan érzésem, hogy ezzel kicsit megszegtem az ígéretet...talán már kvittek vagyunk. Bár nem célom revansot venni. És nem is fogok. Az élet majd fog. ~Ez végülis nem rosszindulat, sőt, szimplán csak megkíméltelek egy személyes beszélgetéstől.. (Mondjuk felmerült már bennem egy rakás kérdés, de teljesen mindegy). ~ Csíp a fertőtlenítő.