Azt hiszem ez jellemzi legjobban a helyzetet. Igazából egész jól vagyok, csak kissé zavart, nem tudom h mit hihetek el, mit nem. És ez olyan idegesítő. Senki nem meri felvállalni a valós érzelmeit, szégyellik vagy nem is tudom...igaz, én is közéjük tartozom, azzal a különbséggel h én cs a boldogságomat nem vállalom fel szívesen...max egy cinikusnak tűnő mosoly vagy esetleg elnevetem magam. Bár ezt sem teszem mindig őszintén. Miért jó az h mindenki olyan kurva bonyulultnak es különlegesnek tetteti/játsza magát? Konkrétan egy áll-arcot ragaszt magára. Feltehetőleg azért, h ne tűnjenek sebezhetőnek, pedig szerintem épp ettől lesznek azok. Az ehhez hasonlókon 3-4 mondat után átlátok. Minden ember manipulálható és sebezhető, csak tudni kell h hova üss. Igazából az, h beléd rúgnak-e vagy nem, az csak a jóindulaton múlik. Jó emberismerőnek tartom magam, de néhányukkal kimondottan naivan viselkedem. Az oka még számomra is rejtély. Érzem h hamarosan megint mélypontra jutok. Valószínűleg súlyosbodott a depresszióm. Uhh de utálom ezt a szót. Halványlilagőzömsincs h miért. Csak nem... és tudjátok mit veszek észre még nagyon hamar? A hazugságot. Még ha nem is szólok semmit érte, megjegyzem magamnak és ha szadista kedvemben vagyok akkor igyekszem összekavarni vele az illetőt. Biztosan voltak olyan mondatok az életetekben, amiről tudtátok, h csak a pillanat hevében születtek, és sosem lesznek igazak. Túl nagy szavak néhány ember szájához. De bízol benne h mégis igazak, és nem csak azért mondták h ne érezd rosszul magad. Ahh...megint az örökös pesszimista beszél belőlem. Igaz, hogy sosem leszek optimista, bár a realizmussal még megpróbálkozhatnék...nem. Hagyom, jo nekem az öreg pesszimizmus. Akárhányszor megpróbálok csak egy kicsivel is boldogabb lenni, történik vmi, ami bebizonyítja h nem érdemes ezzel próbálkoznom.

Random bejegyzés...cs kiírom magamból a dolgokat. Megint kezdek összezuhanni, egyrészt Y. miatt, akit legszívesebben elmondanám mindennek a blogján közzétett talán keddi bejegyzése miatt. Elméletileg idegesítő vagyok és nem tudok leszakadni róla, de nem akarja mondani mert h akk ő lesz a gonosz, én meg még depisebb leszek. ANNNNYÁD. Mondtam én, bár mikor először olvastam, csak a könnyem folyt, még nem teljesen sikerült felfognom. Tegnap majdnem szétkaptam volna, ha nem fognak vissza. Mérges vagyok, elkeseredett, kiábrándult, szomorú és üres. Ahh bszki...ez mérhetetlenül rossz. Mit szúrtam el? Néhány barátnőm megpróbál vhogy összetámogatni...annyira örülök, ennyi kedves emberrel járok egy osztályba. Talán ideje lenne felfognom h vége a barátságunknak. Őszintén? Hiányozni fog. Fájni h elveszettem. Azt hiszem egy darabig nem fogok eljárni edzésre sem. Szóval, Good Bye Y. Remélem egyszer visszakapod mind azt amit velem csináltál.

Nagyon rosszul vagyok. Kimondottan rossz előérzetem van. Holnap valami olyan dolog fog történni ami teljesen összetör majd. Sejtem h mi. Valakit el fogok veszíteni, valakit aki egykor nagyon fontos volt nekem. Akiért elég sokat kapálóztam, Y.
A legnagyobb félelmem az, h vkit idegesítek, ennél jobban kevés dologtól rettegek. Rögtön megérzem, ha valahol fölösleges vagyok, esetleg irritáló. De nem mindig megyek el...mert bízom abban h rosszul érzem. Legszívesebben most is vagdosnám magam. Nem teszem. Még.
Holnap biztosan jelentkezem.

Kénytelen vagyok két részletben leközölni ezt. Egyrészt azért, mert annyira nem kötődnek egymáshoz a témák, h bezavart volna. Szóval ez inkább már a gondolataimat tartalmazza és a hétvége előtti kimaradt pár napot. Tehát, nagyon félek h Y. megint olyan lesz mint régen és azt nagyon nem szeretném. Azt nem bírnám ki mégegyszer. Bár most azt bírom nehezen, h elvitték a történetemet. Fuhh...úgy kattog az agyam, már konkrétan fejben nagyjából meg is van írva. Még egy sort sem gépeltem be. Ahh..nagyon rossz. Nem tudok már nyugodtan zenét hallgatni sem. Továbbá rám jött megint az az érzés h fölöslegesen blogolok. Ez így olyan szívás. Jajj, úgy, de úgy szeretném ha olyan kedves maradna, mint kedden meg szerdán(Y.) Bakker. Ich bin doof.

Ezzel a film címmel jellemezném a hétvégét. Elmentünk szüretelni Balatonra, odacsődült a fél rokonság, és ugye mi. Na hát itt a két kamasz gyerek, neveljük már őket! Mondták ők. B@sszátok meg. Mondtuk mi. Bár ettől eltekintve jó volt. Az elején segítettem egy kicsit, utána estig már csak a tüzet piszkáltam. Ma kora este jöttünk haza...hnp suli. Szívás.