Lássuk csak, miről is írhatnék...nagyon nincs ötletem, nem is tudok mit írni. Nem volt semmi különös a napok folyamán. Beteg vagyok, nem mehetek ki Baggiohoz. Sajna, pedig a múltkor sem tudtam rendesen dolgozni vele:s. Az elhatározásom, h pozitív leszek, úgytűnik nem csak egy fellángolás volt. Már nagyjából így gondolkozom, bár vannak rosszabb pillanataim, de már közel sem olyan rosszak mint voltak. Energiát és reményt szeretnék adni, mégha én nem is kedvelem túlzottan ezt a régi haveromat, nem elvenni. Jó, ez lehet kissé költői volt, és nagyra törő...de komolyan gondoltam.

Ennyit mára. Wiederlesen!

#lö életjel

Eddig szinte minden írásomból és megjegyzésemből áradt a pesszimizmus és a negativitás. Meg sem erőltettem magam, h jobbnak lássam a világot, pedig, mint tegnap egy bnőm rámutatott, sok jó dolog van. Kicsik, de legalább vannak. A rosszakon meg lehet javítani. Bár ez már nagyon optimista hozzáállás nekem, szóval marad a realizmus. Némi cinizmussal és feketehumorral, meg persze az elmaradhatatlan morbiditással.Így talán nem súlyosbodik tovább a depresszióm. Jó, tényleg tudom, h nem egyik percről megy a másikra, de szerintem minden csak hozzáállás és akaraterő kérdése(ne példálozzunk hülyeségekkel, és logikusan lehetetlen dolgokkal). Erre vagyok azt hiszem kezdetleges példa én is. Jó, persze ez nem ment egyedül, V. és Y. is nagyon sokat segített. Főleg Y., és azt hiszem nem probléma ha így említem meg. De ebben a témában már annyira nem vagyok optimista. Inkább tartozkodó.
Szóval, tényleg. Nagy szeretnék végre nem búvalbaszott lenni, még akkoris, ha épp ki sem látszom a tanulnivalóból.
Auf Wiederlesen!

Igen, jól olvastátok. Shadow azt írta, h pozitív szeretne lenni. És igyekszik is...csak ez nem megy egyik napról a másikra, és fél h megint eltaszít magától mindenkit. Mert nem akar együl maradni. Mert bármilyen meglepő is, társaslény. Szükségem van a környezetem visszajelzéseire is. Újabb meglepő fordulat. Egyre csak egy rosszindulatú gondolat motoszkál a fejemben, és nem hagy nyugodni. Olykor gonoszul rám vicsorog, és visszabújik az agyam hátsó kis zugába.
Néha elfelejetem, hogyan is kéne viselkednem az emberekkel, szánalmas.
És vannak olyan emberek, akik előtt egyszerűen nem tudok megnyílni, akármennyire is szeretnék. Félek. Félek, mert nem tudom mit gondol, félek, mert nem tudom mikor fog megint két szó nélkül ott hagyni. Nem tudom megfogalmazni neki h mi bajom van. Miérz vagyok ilyen búvalbélelt, pesszimista, mazochista állat. Pedig, nagyjából tudom miért. Egyszer majd talán...ha addig nem un meg, és nem adja föl. Pozitív akarok lenni, mert nem szeretném elveszteni, meg másokat sem. Úhyhogy mostantól don't worry, be happy. mintha ez ilyen egyszerű lenne...egy próbát azért megér

Egy dologhoz nagyon értek. És ez pedig az, h hogyan irritáljam az embereket. Ma megkaptam h nagyon nyomoluk. Megint. De jobb h megmondta, ez gerinces dolog. És valahol meg is értem, én is utálom magam, és az ilyen helyzetek pedig emlékeztetnek arra h nem kéne nyitottnak és ragaszkodónak lennem. Sajna a rokonlelkű emberek mind zárkózottak, nem szeretik ha nagyon barátkozni próbálnak velük. Én pedig ezt teszem, mert nekem ez esne jól, mert én mondjuk úgy, elvárom a figyelmet, az h igenis nyissanak. Legalább felém. De mint mondtam, ezek csak az én nézeteim. És megértem ha idegesítő vagyok. Lassan egy éve blogolok, talán mostmár Ti is meg tudjátok mondani, h milyen vagyok. Ilyenkor az ember úgy megütközik. Ööhh, hát jó. Most nem kezdhetem el tovább boncolgatni a miértjét, majd ha esetleg témába kerül. Nem tudom mit is kéne csinálnom. Hagyom, az biztos, csak...ahj, mondhatom, h éreztem, h ez van. De akkor miért nem reagáltam? Mert ezt ki kell mondania. Nem mindenki empatikus. Áldás és átok. Kicsit tanácstalan vagyok, de majd lesz vhogy. Az biztos. Energiavámpír. Hmm, ennyire bosszantó lenne a negativitásom? Valószínű. Senki nem akarja azt hallgatni, h az élet igenis szar. Próbálkozom, keményen, de nehéz pozitívnak lenni. Már a második embert hajtottam el magamtól így. Tehát majd az irónika és a szarkazmus segít. Jeahh.
Na a ti energiátokat sem szeretném leszívni, úgyhogy bye-bye.

_Why i never walkd away? Pushing me away. _
Ja Linkin Park mániás vagyok. Kicsit. A szövegeikben sok az igazság, azt énkelik amit nagyjából érzek és gondolok. Persze nem szó szerint.
Megérzek dolgokat, amelyek általában meg is történnek, vagy éppen a kisugárzásokat, hangulatot, bajt. Hamarabb belelátok az emberekbe, és mélyebbre. És ha ezt szóvá teszem, érzékenyebbeknél meg elég ha csak utalok valamire, akkor megijesztem őket, vagy meglepem őket. Tehát nem pozitív a reakció. Talán empatikusabb vagyok az átlagnál, de paranoidabb is, így a rosszhangulatot, mérget sokszor a magamra veszem. Egy dologban hiszek( vagyis többen is, de az most nem lényeg). A kisugárzásban, hiszem h minden üzenetnek, mozdulatnak és szónak megvan a maga kisugárzása. Az ellenségességre és az irritáltra ki vagyok élezve. És akár egy üzenteből is észre veszem. Ki nem?
Valami megint nem okés velem. És haragszanak is rám valamiért, de nem tudom miért. Nem látom értelmét megkérdezni, mert úgyis azt válaszolják, h nincs semmi baj, miért is haragudnának rám. Tegnap este óta érzem ezt a frusztráló érzést, és én hülye ilyenkor nem tudom megállni, h csevegést ne kezdeményezzek, hátha megmondja mi baja. De persze nem, csak a lerázási kísérletek. Ezt viselem a legnehezebben. Nem vagyok normális. Egyáltalán nem. Egy idióta fasz vagyok. Egy paranoid idióta fasz. És lemondtam a pszichológusos dolgot is. Egyrészt mert amennyibe kerül, annyit az életben nem takarítok meg észrevétlenül, másrészt, mert egy kicsit tartok a dologtól, harmadrészt pedig, tényleg nem akarok ekkora szívességet kérni, és nem akarom h egy beteg állatnak gondoljon, végre valamennyire megint összebarátkoztunk. És tudom, h nem bírja, ha állandóan problémázom és pesszimistáskodom. Ilyenkor próbál mindig lerázni. Ezt hagyom, aztán mégse, ezzel pedig felidegesítem, és én meg visszagondolva a viselkedésemre, a hajamat tépem. Ohh yeah. Shout up! Megmagyarázhatatlan ellemszenv árad minden üzenetéből. Demons.
Egy kevesebb az összefüggés a bejegyzés szavai és mondatai között. Nem csoda h egyre kevesebben vagytok, drága olvasóim.
Bye.