Minden kavarog a fejemben, mégis semmi. Nemnagyon tudok miről írni, hisz a hét nagyrészét itthon töltöttem, a tegnap délutánt pedig a wc mellett térdelve. Igen, ez egy közérdekű információ volt. Fel vagyok háborodva, mobilról szinte lehetetlen sorozatot nézni. Arohadtkurvakibaszottéletbeis. Bocs, a káromkodás velem jár. Lehet h nem szép ha egy lány káromkodik, de teszek rá. Nagyon is az egyéniségem része, és nem minősít, mert tudom mikor szabad és mikor nem, aki pedig mégis az ellenkezőjét állítja az tehet egy szívességet:). Igazából nem tudom miért írok most, csak írhatnékom van. A semmiről. Illetve azthiszem van miről írnom, de nem most. Túl álmos vagyok hozzá. Good night

Naja, nostehát, beteg vagyok kedd óta, nem tudom pontosan mibajom, de szarul vagyok. Most hableányszínű körmökkel pötyögöm ezt a bejegyzést, a sehr romatische pirosan világító melegítő lámpa alatt, és csak hogy még passzentosabb legyen a helyzet, szerelmi tanácsadóvá léptem elő. Hellyeahh. Nem mintha ez probléma lenne, csak olyan irónikus, nekem, akinek életében egy romantikus kapcsolata sem volt, azt magyarázza, h miképp viselkedj a kiszemelteddel. Erről egy régebbi trollfészes poszt jut az eszembe...már az eredeti szövegre nem emlékszem, de akkor már egyből magamra ismertem, h "igen, tuti én leszek az az ember, aki szuper tanácsokat ad, de húsz macskával és egy lóval fog meghalni". Jeaah. Taszítom a pasikat, akik megnéznek azok vagy részegek, vagy már mindegy nekik.
Majd megdöglöm, úgy fáj a torkom, nem túlzok. Nem kísérhetem el a csapatomat a vasas ellen játszani, pedig annyira szerettem volna. Tényleg. Legalább ott ülni vezetni a jegyzőkönyvet, és támogatni őket.
És mondhatom le a talit P.-vel, ajish, vele is olyan rég nem találkoztam. Fuck.
Mindig eszembe jut miről akarok írni, de mire betölti az a tetves böngésző a mobilnézetet elfelejtem.
Jaigen, AHS, avagy American Horror Story, egyszerűen imádom. Imádomimádomimádom. Tate♥, nem bírom a szőke pasikat, de ő kivétel, az elején szinkronnal néztem, úgy igennyomi hangja volt, de áttértem a feliratosra, először nem ismertem fel a hangját és meg is lepődtem. De aaaa, sokkal de sokkal jobb az eredeti hangja. És amiket mondott a 6. epizódban Violetnek:33 hát az uhh. Aztán eszembe jutott h ő csak egy kitalált karakter, és amúgyis, ilyet nekem az életbe nem fognak mondani, itt elmorzsoltam egy könnycseppet.
Igen, néhol még visszatér a jóöreg negativitásom, de próbálkozom pozitívabban nézni a dolgokat. Megy is. És talán van valahol eredménye is.
Na byeeee

Never. Olyan jó (/volt) így, minden sokkal szebb, kicsit boldogabb, pozitívabb. Most egy kicsit elvesztettem ezt a löketet. Nem tudom miért, és félek, mert nem biztos h visszanyerem. Most küzdök, keményen küzdök önmagammal. Egyik részem vissza akar húzódni a melankóniába, a sötétbe, a másik laza, boldog és legalább realista akar lenni, ki a fénybe. Kissé költői ellentétek és megfogalmazás, de ha ez írja le azt amit gondolok...akkor ez van. Az emberek pillanatokon belül képesek megváltozni egy egy érzelemtől, vagy állapottól. Szerelem. Már távolról szaglik, néha már azelőtt megérzem másokon, h az magának elismerné. Fura, abszúrd, irracionális. Mondhattok őrültnek, betegnek, ezerháromszáz méter magasan járónak, de tényleg megérzem. Azoknál biztosan akikre odafigyelek, fontosak, ismerem őket. Empátia. Pszichológia. Német. Talán ez az irány amiben elindulok. És nem is kell messzire mennem, itt Mo.-n is van egy csomó német, és elég tehetősek. Igen, a pénzt fontosnak tartom munkavállalás szempontjából. Ki nem? Visszatérve a stay positive hozzáállásomhoz, nem akarom elveszíteni. Annyira jól érzem magam így. De most...most rámjött a hullámvasút alja. Ezt annyira szeretném megbeszélni valakivel. De ez megint problémázás, és azt a környezetembe senki nem akarja hallgatni, főleg nem tőlem. Ide nem akarom teljesen kiönteni a lelkem, mert...mert ez mégiscsak a világháló, ezt bárki elolvashatja. Minden ez, csak épp nem titkos. Ahogy a többi blog sem az. Imádok szörfözni összevissza a portálok között, de azon a kijelentésen, h ez a maga kis titkos naplója, nem akarja h bárki is lássa, kiakadok. Bárki megkeresheti, olvashatja, láthatja. És ellened fordíthatja. Többek között ezért nem beszélek itt a szívügyeimről. Nem mintha az akármennyire is érdekes lenne, mintha egyáltalán lenne olyanom. Bárcsak... inkább a baráti és haveri kapcsolatok foglalkoztatnak, mert ezek körül mindenkinek vannak problémái.
Nem felejtettem még el az ígért posztokat, de most ezt akartam webre vetni.
G'd night!

Jójó, igen, nekem is felfordult a gyomrom, amikor megláttam leírva, de remélem kicseng belőle a gúny. Szeretem, de vannak egyszerűen olyan balfaszok akik a nemlétező közösséget rombolják. Nade:
Az a leírhatatlan érzés amikor beteg vagy, és a takonyfagyaszó hideg reggelen(amikor amúgy is folyik az orrod), nem viszel papírzsepit. Egyszerűen fenomenális. Volt ma minden, szószerint, kaptam egy 5öst németből(!!), Pedofedor, Zs. értelmes fejei, és természetesen Kersztin pusztasága. Igen, hölgyeim és uraim, ez itt a 9.n osztály egy átlagos napja. Nem épp az értelemről híres. Kezdve azzal h a kedvenc szórakozásuk a stiftes ragaszóval való szórakozás, egymásra ragasztgatták a cuccokat, és a csokispapírt a füzetbe. Sírva röhögök az ilyeneken. Komolyan, néha fel kéne venni egy napot. De sajnos elég sokan vannak akik valóban ennyire hülyék, és nem csak játszák. Vegyes osztály, de sokkkkkal jobban szeretem a réginél. Mondjuk annál jobbat nem nehéz találni.
others
Nichts besonderes. A német már nálam a csapból is folyik, néha a pokolba kívánom, de azért tetszik. Ezt választottam, muszáj lesz végig csinálnom. Egész az érettségiig. hellyeah. Feléne dobnom a társaságiéletemet is, egy tali, egy korizás, bármi.
Amúgy csak én érzem kicsit nem igazinak a webes barátkozást? Azt hogy a személyes beszélgetés helyett az éjjszakába nyúló chatelés megy? Az h nem beszéltek személyesen...majd kialakul, remélitek, de szinte semmit nem tesztek az érdekében. Csak ez olyan...olyan, egy kicsit valótlan, mintha igazából nem is beszélnétek

Jaja, pontosan. Elkezdtem nézni, és nagyon megtetszett, egyik bnőm ajánlotta már talán két hete, de csak most szántam rá magam h elkezdjem. Nem azért mert nem akartam, v ilyesmi...egyszerűen csak, azért mert, ha géphez jutok, akkor általában játszom, nem filmet v sorozatot nézek. A sorozatokba mindig beleunok, akármennyire is szeretem( lásd Dr.Bones). De most kivételt tettem, hiányzik is az assassinkodásxdd. Nem fogok ajánlót, v kritikát írni, mert nincs kedvem hozzá, nem tudok, és nem hiszem h bárkinek is szüksége lenne arra h osszam a nem létező észt. De a véleményemet leírom.
Nagyon tetszik a hangulata, az elsőrészen végig röhögtem ( a horror filmeket általában végig röhögöm), nagyon jó az ahogy bemutatják a ház múltját az epizódok elején, bár itt megvan az a tipical horror film logika, amin a fejemet fogom, <>gondolom nem egyedül csak én de az a család aki napjainkban költözött be már kevésbé virítja ezt a logikát, hála az égnek. Nem lettem függő, de bírom a sorit és szívesen nézem tovább.
Byeee