Na ezt a tanácsot most nem követtem, nem tudom miért, de itt vagyok. Túléltem tegnap egy rodeót Cs.-vel, aztán nála aludtam. Nagyon sokáig beszélgettünk, ennek megfelelően hullák voltunk reggel(12kor keltünkxd). Nagyon rég nem tudtunk egy normálisat dumálni és már nagyon hiányzott. De indulnom kellett haza, rapid összepakolás és, bár fájó szívvel, leléptem. 2kor indultam Baggiohoz. Nagy ügyi volt, nem részletezem,mert megígértem. És most mint vmi mosott sz@r ülök a gép előtt pötyögve ezt a bejegyzést.

Tervezek néhány ilyen poszot is...csak mert jó kiírni magamból a (majdnem)egész, (teljesen)cenzúrázatlan véleményem. 

    Igazából ezt a bejegyzést egy másik poszt ihlette. Megrökönyödve olvastam végig azt a publikált iományt. Vajon eléggé magába nézett az az ember aki ezt írta? Végig gondolta egyáltalán, h milyen radikális dolgokat fogalmazott meg? Kétlem. De ha valóban ezt gondolja, akk talán magában kéne egy keveset kutatgatnia...biztos, h patika-mérlegen kell mérnie a szeretetet és a bizalmat, biztos abban ,h ilyen magas falakat kell maga köré emelnie? A bejegyzés szövege egy kicsit el is szomorított. Szegény, ennyire elkeseredett? Ennyire kiábrándúlt az emberekből és a világból? Az iromány szerzője egy évvel fiatalabb nálam...őszíntén aggódom a lány miatt. Tuti, h végig gondolta kik állnak mellette? 

Akkor vágjunk is bele az elmélkedésbe. A bejegyzést nem fogom bemásolni semmilyen formában. Csakis a véleményemet és az úgy mond válaszomat írom le. Azért h tisztában legyetek vele, a poszt szerzője azt fogalmazta meg igen terjedelmesen,h nincs szüksége barátokra, egyszerűbb az érdekbarátság. (Nálam ez kiverte a biztosítékot)

   A barátságról:

Szerintem ez egy összetett, bonyolult dolog. És akárki, akármit is mond, nem igaz h az embereknek nincs szükségük barátokra. Mert igenis van! Nem mehetsz az egész világ ellen tök egyedül. Személy szerint én ezt totális hülyeségnek tartom. Csak egy hiú, felszínes és teszem azt: naiv ember gondolhatja azt, h nem kellenek neki barátok és majd maga megold mindent. Jó, lehet h vannak dolgok amiket az ember jobban jár, ha egyedül intéz el...és vannak órák, napok amikor elzárkózik minden és mindenki elől. Nekem is vannak ilyen időszakaim.  Az érdekbarátságokról már ne is beszéljünk, annál felszínesebb, alávalóbb már cs az érdekházasság. Nem azt mondom, h  nem kell pedálozni egy kicsit annál az embernél, akitől szeretnénk vmit...de tudjuk már hol a határ. Van néhány szomorú tapasztalatom milyen az ha az embert cs érdekből tűrik meg. Szörnyű. Legalább is számomra. Ha valakit a barátom nak nevezek , az egy: nem egyenlő a haverral(szerintem ennek a két fogalomnak senkinél nem kéne h egyenlő legyen.), kettő: olyan emberré akarok vállni a kedvéért akire szüksége van(pl. ha olyanra van szüksége akiben teljesen, feltétel nélkül megbízhat, olyanra aki tartja benne a lelket a legsötétebb órájában, akkor az leszek.). Számukra egy biztos kikötő akarok lenni. És nem hagyom őket a **csába napokig,hetekig...megkeresem őket. nem várok arra h a másik koslatson utánam. Ezt is tudom milyen sz@r, kiábrándító és elkeserítő érzés. Visszatérve a változásra, nem arról van szó,h legyél egy kib@aszott kaméleon, vagy egy jellemváló valaki, szimplán arról, hogyha látod, esetleg mondja, h zavaró egy bizonyos viselkedési formád, változtass rajta. Tudom,h mostanában nagyon menő a "nem-változom-senkiért" szlogen...de valljuk már be őszíntén, egy kis változtatástól elvesztük az egyéniségünket?!

  Visszakanyarodva a poszt szerzőjére, ha így gondolja akkor Isten áldja...ha a valóságban is hasonlóan viselkedik, gondolkodik, akkor kincs az az ember, aki elfogadja és kitart mellette. De ha ezt bármelyik barátja is olvasta...hmm...kívánjuk neki sok szerencsét.

Ma érkeztem haza balcsiról, ez volt a legutolsó nyári balatonozásom.....lehangoló érzés. Y. nem nagyon akar velem találkozni v nem is tudom...mind. Mára ennyit, nincs olyan témám ami igazán érdekelne Titeket.

Jahh...mivel nem csinálok semmit (az Assassins Creed III.-on kívűl), nincs miről írnom. Most az a helyzet, h kimennék Mogyoródra legszívesebben, de apám az eddigi jelek szerint nem hajlandó erre. Továbbá pakolnom is kéne, mert megyek le balcsira, elejinte úgy volt, h vonattal...szóval itt jön a képe az én kis tervecském. Mivel ugye még nem adtam oda Y.-nak az ajándékot és van egy olyan érzésem, h direkt halogatja a velem való találkozást...nem értem miért(talán a rossz kisugárzásom ... ?). Na mind...van tervem,  szurkoljatok. Csak az a bökkenő, h kiderűlt az az aprócska problem, h kocsival megyünk. Így nem tudom hogyan fogom megoldani....talán majd vonattal odamegyek...De remélem meg fog lepődni és nem utolsó sorban örülni is fog.

Ma is kinn voltam Mogyoródon^^ (5:45kor keltem:@) de mindenképp megérte. Nagyon hiányzott már Baggio, én is neki, mint utóbb kiderült. Ma én csináltam mindent, mert innentől már egyedül is kimehetek.( senkit ne zavarjon, h 4 éve zánkán mindent egyedűl csinálok... ) Amikor bementem hozzá a boxba feltűnően nyugott volt....furaa....na mind. Kivittem, kikötöttem, majd gyors megpucoltam, felnyergeltem és felkantároztam. Mielőtt levittem volna a kisebbik, homokos pályára le csekkoltam h minden okés-e.( szemét a pályán, meglazult villanypásztor...stb) Az volt, tehát indulhattam. Elöszőr a szokásos földmunkát csináltam meg, cs utána ültem fel rá. Legnagyobb meglepetésemre sikerült úgy felszállnom, h egyhelyben állt. Újabb meglepő fordulat. Bemelegítettem, majd gyakoroltam vele a hátramenetelt és a lassú-ügetést(már szóra is megy). Vágtáztunk is....néha kicsit megugrott, mert a munkások közben dolgztak, de egy idő után már tudomást sem vett róluk. Viszont rám folyamatosan figyelt. Amikor végeztünk lenyergeltem a karámban Gabó még lejáratta szőrén megülve. Miután ezt befejezte levette róla a kantárt is, én pedig felültem rá kantár-meg-minden-nékül(tehát nincs a lovon semmi), levettem a csizmámat is...."indiánkodtam"....elücsörögtem rajta egy félórát biztos. Teljesen megbízom benne, ő is bennem. Bárcsak láthatta volna Y., h nincs mitől félnie a hátán! A kedvéért a nemsoká' piaffhoz közelítő lassú-ügetést is megtanítottam neki...de ő nem bízik benne(meg úgy szinte senkiben), így viszont semmi sem működik. Háát...az ő dolga...én feltétel nélkül bízom benne(mármint Baggioban), imádom:)) Na befejeztem. Ígérem mérsélem a lovas-posztokat, vagy ha azokat nem is, a terjedelmüket:D