Utálom,utálom,utálom...de mit vagy kit? nem tudom, de ez az érzés van bennem napok óta. Utálok vkit,vmit, de nem tudom kit v mit. Annyira hülye vagyok, h azt már öröm néznixd. Hogy miben csalódtam, miér v kire vagyok mérges azt sem tudom. Csak érzem ezeket az érzéseket. És az ürességet. Senki nem keres, nem is válaszol. Ettől nem lesz az embernek jó kedve...na ennyit a zagyválásról, azthiszem a mainap nem várható ennél értelmesebb bejegyzés. És le a kalappal az előtt aki ebből bármit is kitudott hámozni, v megtudta értenixd

Ma kimozdultam otthonról(nagy nehezen), elmentem a Mammutba...nézelődtem. Aztán hazajöttem. Elég ellentmondásos vagyok mostanság....lemennék Balcsira, fenn maradnék Budán; mászkálnék a környéken, otthon punnyadnék; találkoznék vkivel, egyedül ücsörögnék az ablakpárkányon(mostanában ez a kedvenc időtöltésem); beszélgetnék, cs állné csöndben és figyelném a történéseket. Nem tudom mi van velem. Rájöttem(vagyis nem teljes én), 3 éve nem "élek", értds: nincs nagyon társasági életem, - ez egyrészt azért van, mert meguntam, h a dolgok nagyrészét néhány barátságban nekem kell csinálnom, a másik fél pedig néha szó szerint semmit nem tesz azért h jó legyen a barátság. - az az igazság h olyan kifejezett baráti társaságom sincs, öhm....hogyis írjam...szal, vannak barátaim, de nem ismerik egymást, ált mindegyik barátnőmnek van egy adott nagyon jó baráti köre/társasága, amibe én nem tartozom bele. Nem értem miér van ez így, de komolyan mind1, fura és kész. Tegnap este pl nagyon rosszpasszban voltam hasonló okok miatt. Beszélgettem néhány emberrel, az egyik(Y.) ezt írta: "élj már ember előtted van minden!!! csak akarnod kellene, meg egy kicsit tenni érte" . Erre a mondtra meg lett volna a magam kis kifejtős, rinyálós, borúlátó, és még a jóég tudja milyen válaszom. Ezt most azt hiszem megosztom veletek, hamár vele nem osztottam meg. :  Mindig én teszek. És nem tudok élni. Tényleg. Ha nem tartom vissza magam, ha nem vagyok feszes és kimért, akkor azthiszem igen idegesítő és irritáló személy lennék. Ezt gondolom senki nem akarja. Összesen egy ember tudja milyen vagyok ha teljesen elengedem magam és "élek" , az a személy nem más, mint Hugii. Születése óta ismerem, ( kemény 2 hónappal vagyok idősebb nála:DD) ugyanúgy beszélünk, többnyire egyszerre válaszolunk(ugyanazt, egymástól függetlenül). A legtöbben először azt hiszik tesók vagyunk...háát....ha vér szerint nem is, de olyanok vagyunk egymásnak, ugye innen a neve:D. Na vissza a kis válaszomra:) Nem vagyok egy társasági pillangó, nem is erre vágyom. Senkihez nem fogok odamenni(még ha ismerem is),h gyere már ide vagy oda, régen ezt csináltam mostanra meguntam. Csak egy kedves baráti társaságra vágyom, vagy egy olyan barátra akit nem nekem kell állandóan keresnem, és zargatni h mikor talizzunk, mikor legyen közös progink. Na azokkal "élnék". Mégés mi a franc lenne előttem?? Mit kéne akarnom? Miért kéne tennem? Ezek azthiszem költői kérdések maradnak amíg a mondat írója nem ad rá választ. Amit kétlek. A mozgásról meg még annyit, h tegnap este( olyan 9-10 körül) kinn ültem az erkélyen, egyszer csak a bokrokra és a fák lombjára vetülő fényen egy ember alakú árnyék látszódott, furán mozgott, ezért fölálltam és a korláton kihajolva keresetm az árnyék gazdáját. De nem láttam senkit, megint megjelent. Most kiszóltam h "ki van ott?" semmi válasz, el is tűnt az árnyék. Egy darabig még ott álltam mozdulatlanúl, hátha meglátom megint. De nem jött elő újra. Hát ilyet ritkán mondok, de utána egy kicsit féltem, főleg amiatt, h az az erkély az én szobámhoz csatlakozik és korábban is onnan törtek be hozzánk. Tehát nem aludtam annyira nyugottam tegnap éjjel. De am tényleg nem vagyok ijedős:)

Itthon kell döglenem...vagyis nekem nincs kedvem kimozdulni, de mind1. Nincs miért, az az igazság. Tehát a nagy semmit tevés közepedte visszatekintettem az ideji nyár elmúlt részére, szomorú vagyok h ezt kell írnom, de ez volt életem legelfuseráltabb nyara. Tényleg. 15 éve egyetlen nyarat sem töltöttem Budán. Najo, talán 1-2 napot...de annál többet sosem. Írtó fura ez így nekem, nyomasztó, frusztráló. Nincs kivel beszélnem. Jó azért van egy két ember aki rámír, h mi van. Ez jól is esik. Megfogadtam vmit, vagyis már májusban megfogadtam...cs az akkor még egy emberre vonatkozott...na szal, mostantól nem írok rá senkire. Elegem van abból, h ott csörögjek a gép előtt és várjam h mikor méltóztatnak válaszolni. Ráadásul szarul is érzem magam miatta. Egy szó több mint száz, akinek hiányzom, vagy érdekli mi van velem, keressen meg! Gondolom észre vettétrek, h nem vagyok vmi kedves hangulatomban. Ennek egyik oka megint Y., vagyis nem csinált semmit....pont ez esik rosszul(am azóta nem sikerült odaodni az ajándékát...), a másik az h a nagyimnak csontrákja van, még nem teljesen biztos, de nagyon valószínű. Remélem, h nem....hiányozni fog, ha mégis. A legdurvább az egészben, h nem tudja mi történik vele....alzheimer-es....igen kemény betegség. Én nem akarok ilyen lenni. Szörnyű.

Azt hiszem mára ennyi elég lesz, bőven. Sry, most nincs kép....ehez nehezen tudnék hozzátársítani akármilyen képet is.

Jahh...megint itt vagyok. Nagyon nincs mit csinálnom itt Budapesten, sőt, az az igazság, h halálra unom magam. Vagy a telómon pötyögök vmit, v a laptopon lógok, blogokat böngészve. Többsége bloggeres és gportálos. Igen, azt hiszem ide akartam kilyukadni, a gp-s oldalamról lenne szó...nem fog menni. Főleg, h ehez tök hülye vagyok ezért továbbra se áll sehogy. Szóval végeztem vele. Nem tudnám rendesen felépíteni az oldalt, arról nem beszélve h - najo, most ne nézzetek UFO-nak(am az vagyok, de ez egy másik történet) - nem tudom használni a Ps-t. Emiatt ugye már ki is van lőve az egyedi kinézet. Pedig annyi ötletem lenne! Namind1 ez van és kész. Elvagyok én itt a webnodeon is....de azért még fontolgatom a költözést....azt hiszem.....vagy se......De az biztos h a gp-s oldalt egyelőre feladom.

Bocsánat, h ennyi idejig nem jeletkeztem. Balatonon voltam, dolgoztam...stb. A hét 2 fénypontja a terepvezetés - a lovam nem akart hátul megmaradni(versenyló volt), tehát megbeszéltem a barátnőmmel h akk én megyek elől, ott érdekes mód' már semmi baja nem volt, bár az elején tartottam attól h én vezessek....szoktam a pályán elől menni, meg egyedűl is.....de az más ha kinn vagyok terepen, na mind...a végére felbátorodtam és volt ügetés meg vágta is:) - a másik pedig az h láttam lenn a parton L.-t (egy helyen nyaralunk, és már 2 éve tetszik), mondjuk nem nevezhetem fénypontnak, mert cs szarul éreztem magam miatta, az olyan lányokat mint én észre sem veszi. Ez van. Majd túl teszem magam rajta....erről jut eszembe! A nyomi srác viszont még mindig nem tette túl magát rajtam....szegény. Majd egyszer csak rájöl h semmi nem lesz köztünk. SEMMI. SEMMI! Jó, na, abba hagytam...ja igen, ezt elfelejtettem: ami a héten különösen elkeserített, feldühített, stb, az az volt h ugye Y.-nak júliusban volt a névnapja, készítettem neki egy rajzot és fontam neki egy karkötőnek is használható vmit. Megbeszéltük, h beugrik érte Zánkára olyan 5körül....hívom  5 után 10 perccel, h hol van (közben lemondtam egy terepet, mert, h jön és akk ne kelljen már rám várnia) erre közli h Nyíregyen. -.- de nem hívott volna fel, h bocs akk mégse.....ok, néhányszor bocsánatot kért és azt mondta, h a héten beugrik érte. A f@szt! Még csak nem is írt. Tegnap tettem egy megjegyzést erre, a válasz: Bocsi hajóztunk. Innen már cs magamban tettem a kis megyjegyzéseimet, mert nem akarok balhézni meg semmi. Szal igen, egy hétig hajóztak. és nem volt ideje 2db smsre sem válaszolni. Megkérdezem akk mikor találkozzunk: szeptemberben. kösz. esetleg korábban nem lenne jó? erre nem válaszolt.   Ha szeretett volna velem találkozni, akkor azt biztosan el tudta volna intézni. Ebből látszik mennyire érdeklem. És én meg bazd meg próbálkozok, jajj, beszéljunk már, jajj, ajándék....és erre semmi...ennek így mi a franc az értelme?! Magyarázza már meg nekem vki. Nemtudom miért csinálom ezt, mazochisa vagyok?xd talám azért csinálom, mert látom benne azt h egy kitűnő barát, de...na mind, nem boncolgatom tovább az elméletemet, mert Y. is olvassa...