Hello everybody, jelentem élek még és péntek van. Lassan itt a tavaszi szünet és a vizsga is, beszélek ugyan németül (naneee), de állatira fosok a vizsgától, érdekesmód' az írásbeli részétől.  Na de ennyit a suliról ezen a gondolatsíkon.

Szeretem az osztályomat, végülis egész jó, néhány kivétellel. 

Hiányzik a röpi, most nagyon. Szeretem ezt a sportot, és fájó azt érezni h felejtek, rosszabbodik a kondim. Bár ezt lehet h másnak is köszönhetem, ezt nem részletezném. Legyen elég annyi, h szeretem a dohányszagot. Nem, nem vagyok dohányos, csak néha ha nagyon rossz a kedvem, vagy felidegesítenek. Amúgy megjegyezném, h kell nekem a fenti képen látható póló:33 , tehát ha valaki lát ilyet, az gondoljon rám.

A képeknek jelentése van, ezért imádom a Tumblr-t, de az ottani címemet nem tenném közzé, ha valakit érdekel, akkor írjon privátban, vagy nem tudom.  Mániám a fotózás, mégha nem is csinálom jó, a pofázmányom pedig csak fekete-fehérben örökíthető meg vállalhatóan. 

ez itt speciál saját. Ritka az ilyen, jól nézzétek meg. 

Ennyi elég volt belőlem, azt hiszem nem volt egy túl tartalmas poszt, majd pótolom az értelmi részt. Egyszer. 

Wiederlesen.

Hatalom, tekintély. A legtöbben erre vágynak, vagy legalábbis az illóziójára. Nem sokan bírják a hatalommal járó veszett nagy felelősséget((szerintem én sem, bár nem volt alkalmam megtapasztalni)). A mai világban --amennyit én láttam eddig belőle-- általában félelemkeltéssel, vagy a már meglévő hatalom fitogtatásával próbálnak hozzájutni, ezek elég kézenfekvő módszerek, ha megvannak hozzá az eszközeink. De persze ki is lehet érdemelni, ez a ""macerásabb"". Biztosan van ennek több módja is, de eddig csak ezt a kettőt ismerem, vagyis csak ez a kettő jutott az eszembe. A gonoszsággal, sötétséggel könnyű félelmetkelteni, ha minden porcikádból árad, akkor az igenis ijesztő tud lenni. Ugyanígy a sok intelligencia, ""ha valaki tud, és ezt tudja is magáról, az veszélyes"". Milyen igaz, tetejébe, ha szadista hajlamai és sötét gondolkodásmódja van. Na annak lesz tekintélye. De miért vágyik mindenki erre? Valószínűleg azért, mert irányítani akarják az életüket. Nem tudom lehet-e, azt tudom, h a tetteket lehet, ezek pedig valamilyen szinten befolyásolják a történéseket.
Amúgy nem fura, h hirtelen mindenki vagy rohadtúl irányítani akarja az életét, vagy megy a YOLO SWAG faszomtudjami, és sodródik az árral, tökéletesen szarva mindenre magakörül? Legalábbis körülöttem most ez a jellemző. Nem tudom én hova tartozom, hol ide, hol oda, bár a SWAGYOLO-t kihagynám, nem bírom,de persze biztos nagyon menő...nekem nem jön be. Néha annyira szívesen lennék kegyetlen.
Na ennyit mára, viszont olvasásra!:)

készül a következő hosszabb és kifejtős poszt. Ezúttal a hatalomról és tekintélyről. Furák az emberek, fura vagyok én is. Néhány dologhoz nincs elég élettapasztalatom. Pénteken megvámolom Joe-t. :3

Zörög a doboz, kattan a zár,
előkerül a régi tárgy,
törölgetem, megforgatom.
Húsomba mélyen belemártom,
Gondjaimat hátrahagyom.

Nem leszek költő, csak néha elkapnak ilyen morbidihletek. De most passzolt a hangulatomhoz. Fuuhh, nagyon le tudnak fárasztani az osztálytársak. Fájóan hülyék, nem az általános értekemben, hanem a már szinte bántó mértékben. És ez még nem lenne probléma, ha nem a 90% lenne ilyen, ráadásul rosszindulatúak. Jajj, erről jut eszembe, van a fejem tetején egy izé, amit megvizsgáltattam, és hát...nem feltétlenül jóindulatú, ezzel is előszeretettel piszkálnak, mert néha "befigyel" a hajam alól. Nem lehet tőlük tanítani se, mindig az a pár ember szív, aki legalább valamennyire figyel az órákon,de a balfaszok, napersze nekik már mindegy, úgyis bukók. Ahhj, na nem puffogok tovább, kinyavalyogtam magam, azt hiszem. Amúgy a hétvégém jól tellt, mindennap lovagoltam, szombaton fel is rugtak. Auh. De nincs túl jó kedvem, néhány ember felfogásán egyszerűen nem tudok napirendre térni, de az a baj, h érthetőbben már ki se tudom fejezni magam. Annyi marad meg, h hazudtam, mert ő ugye nem?! És én azért hazudtam, h neki egyszerűbb legyen, ahhh. Nem tudom, nem értem mit akart, hagyom, majd mondja. De nem is tekintem lezártnak a dolgot, faszt ebbe az egészbe, egy óra beszélgetés leszívta egy heti energiámat. Bazdmeg.

Ugye a blogos témában ígértem egy újabb elemzést. Nos, itten van: Az, h valaki miért kezd el blogolni, az az ő dolga, de azzal mindenkinek számolnia kell, h ez egy publikus dolog, szószerint bárki megnézheti, olvasgathatja. Nem értem azokat akik azért zárnak be, mert megtalálták. Jó, lehet h gázos szitu, de ha tudod h bárki megtalálhat és elolvashat, akkor kérdem én, minek ír ki olyat, amit nem biztos h szereté h mindenki tudjon? Vagy akkor vállald föl, tudomisén. A blog nem egy titkos napló. Bár valahol megértem a Megtaláltak helyzetét, tényleg nem lehet kellemes úgy ìrni, h tudod, olyanok is olvasnak, akik ismernek személyesen. Ezt alá is írnám. Folytatva ezt a témát, a Megtaláltaknak eddig négy típusát véltem felismerni: 1) aki bezár, majd jóval később, teljesen új névvel és címmel újrakezdi. 2) az, aki mint űzött vad, rohangál egyik oldalról a másikra, -- persze mindezt azzal a a felettébb "jó" gondlokodással, h kiteszi a megtalált lapra az új oldal címét. Logic. -- meg célozgat, van akinek nem kéne itt lennie, nem kéne ezt olvasnia...usw. 3) azok, akiket --köztük én is-- nem érdekel a dolog, maximum kevesebb személyes dolgot írnak le. 4) ez talán a másodiknak egy alvafa is lehetne, az a tipus, aki rohadtul fél, h megint megtalálják, ezért ezért igyekszik magáról és a mindennapjairól totál személytelen leírást és beszámolót írni. Szinte semmitmondó témák, nehogy felismerjék. Jó, vannak nagyon szép, és tartalmas oldalak, nem akarok senkit és semmit lehúzni, néha túl arrogánsan fogalmazok és amúgy is ki vagyok én h bárkiről és bármiről véleményt mondjak?!
Egyelőre ennyit a blogokról, majd még jönnifogok ezzel a témával azt hiszem. Byeee