Sziasztok! Nagyon rég nem írtam már, ne haragudjatok, nem fértem oda a géphez, mert közben barátnőzetem(erre még visszatérek) és nem utolsó sorban:elballagtam. A ballagásról annyit, h nagyon meleg volt, de a ruhám nagyon tetszett^^( Lou, nem tudom elégszer megköszönni).Komolyan, csütörtökön 3an végigjátuk a Mammutot, az Alleet, végül az Alleeban lévő Springfieldben találuk meg a ruhát. Ezután Y.-nal felmentünk hozzánk, nálunk aludt, 12ig beszélgettünk az erkélyemen ücsörögve. Az utóbbi időben, főleg amióta bepötyögtem a Feel like a monster bejegyzésemet(olvassa??), sokkal közvetlenebb, kedvesebb, de sajna még mindig én keresem. Olyan 1után végül úgy döntöttünk, h alszunk, mert másnap nem fogunk tudni fölkelni. Igazunk lett, alig bírtunk kimászni az ágyból reggel 7kor...2 órával később már útban voltunk Mogyoród felé, lovazni mentünk, Baggio meglepően jól teljesített és még Y. is felült, bár azt hittem bevállalósabb...de nagyon ügyes volt, tényleg és elég sok dologra egy kis unszolás után rá lehetett venni. Nekem azt mondta élvezte a kint létet, szívesen jönne többször is, de erről nem vagyok teljesen meggyőződve. Nem tudom miért, de nagyon boldog vagyok és van egy fura érzésem, vagyis maga az fura, h így kötődök vkihez, ennyire számít nekem, olyan mintha a lekitársam lenne(legalább is számomra, nem tudom, h neki is az vagyok-e)...és ezzel az a baj, h nem jó ha ezt érzem, mert megbízom benne, de félek attól, h olyan lesz megint mint egy hónappal ezelőtt, mert akkor attól féletm,h elveszítem a legjobb barátnőmet. Mostmár nem(félek), és remélem így is marad, mind az érzéseim(nem akarok ezen az egészen többet depelni), mind a barátságom Y.-nal. Öhm...azt hiszem ennyi volt mára gyerekek. Ja, nem: van új telóm:)) Samsung Galaxy S Advance, fehér, újabb opi-rendsz.-el. És még vmi, a héten nem hiszem, h tudok bejegyzést írni.

Unalom,unalom mindenhol. Most, h végre itt a Nyár, egész jó kedvem van, remélem a depim csak időszakos és nem komoly. So, I'm happy! A tegnapi napom am egész jó volt, mármint a délelőtt, akkor M.-mel kimentünk Mogyoródra:) Nagyon jól érezte magát, ennek pedig nagyon örülök. Ez az egész lovazás a lelkem része, ott vagyok önmagam és aki velem van ilyenkor, az megért engem (remélhetőleg). Szóval annyi a lényeg, h akit kiviszek magammal, abban megbízom,s igazán számít nekem. Baggio hál' Istennek most is nagyon jól teljesített, bár a végére már konkrétan vonszolni kellett, de szeret velem dolgozni és ez a lényeg^^. Viszont ezen kívűl elég unalmasan tengetem napjaim.DE! Holnap jön Hugii, aztán pedig nála alszom. Csütörtökön ruha-vadászat Y.-nal& nálunk alszik, reggel pedig kijön velem lovazni. Remélem ő is jól fogja magát érezni:) 
Hát ennyit mára. Még lehet jelentkezem:D Everybody be happy.

Az egész napom egy fincsi sport nappal kezdődött, ami maga volt a megtestesült unalom, inkább nem részletezném. Miután hazakecmeregtem, konstatáltam, h nincs mit fölvennem a bankettre. Gondolkoztam egy kicsit, majd arra jutottam, h már úgyis ideje lenne frissíteni a ruhatárat, menjünk vásárolni! Megbeszéltem egyik barátnőmmel, h akkor együtt elmegyünk. Végül a Reservedben kötöttünk ki, itt vettem egy fehér nacit, egy fekete ujjatlant (1)és egy fotonyomott fekete-fehér rövidujjút(2). Mikor itt végeztünk, átsétáltunk a Camaieube, ott fölpróbáltam egy egész szép ruhát a ballagásra, de sajnos nem volt kisebb méretben, meg amúgy sem egy darabot szeretnék cs felpróbálni. Kifelé menet megláttam egy koponyás karkötőt^^( egy csomagban 2 volt), ezek utánam sikítottak, h vegyem meg őket, tehát most itt lógnak a csuklómon:) (3)

 (1)

(2)

(3)

Amúgy elég rossz kedvem van, de ezt szeretném bővebben megfogalmazni. Depi, elegem van. És még beszélnem is kéne Y.-nal:( cs az a problem, h nem tudom hogyan fogalmazzam meg, kisregényt nem akarok neki írni, vagy inkább azt kéne?

Tehetetlen düh. Utálom ha kavarnak körülöttem, de azt mégjobban, ha egy hozzám közel álló személy teszi ezt. X( ebben az esetben én) mond vmit XYról Ynak, ő pedig máshogy, másmilyen szavakkal elmondja XYnak, aki pedig visszamondja Xnek, de XY azt kéri,h ne hozzam föl a témát Ynál, mert azzal kellemetlen helyzetbe hozom. Csak az a probléma, h olyan dolgokat mondtak az én nevemben, amit soha nem állítanék arról a személyről(ha nem vagyunk összeveszve, de amúgy se), bár közben rájöttem, h Y cs jót akart, cs nem sikerült megfelelően megfogalmaznia, vaaagy...nem tudom, de biztos nem akart rosszat.  Mondjuk már itt az ideje,h beszéljek a fejével (azzal a bizonyos közel álló személlyel), mert néhány dolga nagyon bánt, lelkileg kicsinál, de itt most nem részletezném, mert ő is olvassa a blogot, annyi legyen elég, h az utóbbi időben kicsit ellenségesnek érzem és elutasítónak, pedig nem csináltam semmi olyasmit, ami miatt megérdemelném. A másik probléma az otthagyás, de tényleg nem fogom részletezni, mert személyesen és 4 szem közt akarom ezt megbeszélni vele, csak nem tudom, h mikor. Az a baj, h nem akarok, s nem is szeretek problémázni, főleg nem neki, ne kérdezzétek, nem tudom. Egyszerűen nem és kész, amikor eljutok odájig, h jó akkor mondjuk meg, mindig csinál valamit amivel azt a tudatot kelti bennem, h minden ok. Pedig nem. Tudom, de nem jövök rá,h mi. Most is edzésen, amíg öltöztem megjött H.(elég jóban vagyunk, az ominózus barátnőm osztálytársa) első kérdése az volt, h össze vesztünk-e Y.-nal, mert, h olyan keveset lógunk együtt mostanába. Wtf?? Dehogyis! Azért nem lógunk annyit együtt mostanában, mert kicsit unom, h mindig én keresem. Vagyis nem vagyunk összeveszve, cs nemtom...vmi nem stimt mostanában köztünk. Hátoke....ez furi volt. Utolsó pillanatban beesett Y, de nem jött oda hozzám, hanem rögtön letáborozott a szemközti padra. Ok...hát ez van. De még ez után se csinált semmit, vagyis de, H.-val állandóan dumált, követte mindenhova (nem, mielőtt még bárki is félre érti, nem vagyok féltékeny, cs szimplán szarul esik). Én nem megyek utánuk, minek? Ez ment egész edzésen, szinte semmit sem beszéltünk vagy kb 2 szót. Nem lesz jó így, megszólalt bennem a vészcsengő, vmit sürgősen csinálnom kell, beszélnem kell vele, mert így csak gyűlik gyűlik bennem a keserűség, a fájdalom és az értetlenség. És akkor megint itt egy újabb kérdés, miért teszem ezt?Miért nem hagyom az egészet a francba? Mert képtelen lennék ott hagyni, nekem nagyon sokat jelent a barátsága, mégha kicsit egyoldalú is, de annyi miért van bennem...legszívesebben néha beolvasnék neki, de nem akarok balhézni, cs meg kéne már beszélni a dolgokat...Mi legyen?? Lelkileg már kész vagyok teljesen, kicsinált. Depi. Depi. Depi. Újra.

Szóval eddig tartott a soo happiness, meg kell mondani, tiszavirág életű volt. Rájöttem, h ha elengedem magam(rohadt merev és kimért vagyok, ha odafigyelek, s az esetek 90%ban ezt teszem) egy kivételesen idegesítő, mindig-mindent kommentáló emberke leszek, pedig senki sem kérdezi a véleményem, aki még bénázik is, emiatt elvonulok és nem vagyok vmi kedves, szegény barátnőm meg gondolom ezt az antiszocialitást nem tudja mire vélni, már ha észreveszi, tehát ő hozzá csapódik a többiekhez, én pedig egyedül maradok a gondolatocskáimmal. Most gondolom mindenki feltette magában azt a kérdést, h ha elmegy miért nem megyek utána, a válasz igen egyszerű, nem akarok a nyakán lógni, nem fogok mindenhol a nyomában rohangálni, ha velem szeretne lenni, akkor odajön hozzám. Farsang előtt ezt egész jól tudtram kontrollálni, de mikor megeresztettek egy olyan mondatot, h "Gyerünk, élj már egy kicsit!" azt hiszem vmi ilyesmi volt, mind1, annyi a lényeg, h egyre nehezebb magamban tartani. Erre mind röpiedzésen jöttem rá, igen, van aki megteheti;) , neeem..dehogy...nem is voltam vmi jó formában. Bár volt néhány elég erős nyitásom...mind1, nem voltam jó és kész. Ennyit a rinyálásról. Most épp a fülemben üvölt a Skillet - Monster, vmiért nem akarja betenni a vidit, ezért cs a linket teszem be.